Sorsom

Csak jönnek újabb rendszerek,
magukkal ragadnak,
de már nem kérdezek.

Nem érdekel honnan jött,
ki ő, és mennyit ér,
csak vigyen el innen,
és ne kérdezze:Hova mész?

Tegyél ki és hagyj magamra,
majd ezt is megunom,
és találok valakit,
aki továbbvisz az utamon.

Sosem kellett a szabály,
amely megmondja hány lépés és merre.
Úgy lázadtam, hogy nem is vetted észre.

Néztem az eget éjszakákon át,
hátha a csillagokban meg van írva,
merre és hogyan tovább.
Furcsa, de vártam a szabályt.

Szaggatott a szél,
kiszakította kezemből a reményt,
tudtam mi vár ránk,
de úgy tettem, mintha nevetnék.

Sorsom volt, hogy végig kísérjelek,
és ott hagyjalak, ahol megleltelek.
S már nem akartam, hogy szeresselek.