A hegyek és a völgyek küldtek el,
hogy ne tudjam őket feledni soha,
indultam, de Tarján halmai, dombjai
zúgtak bennem, küldtek üzenettel
a Fényt, az Életet keresni.
Az Életfáján lépkedve,
fölfele, egyre fölfele,
utamon, ősök sorsát is kopogó
vándorbot lett a társam.
Bennem a józan dolgok,
mint révülő táltosok
dolgai vesződnek jövővel, mával
—az élet rendjében az elmúlással.
És sorra átvonulnak rajtam:
hívó szavak, intő józanságok
—életvándor a vándorlásban—
ősrengeteg imája szőnyeget terített
az indián sámán mellett a fény elé
és mint testvér, útra intett
indulni tovább – lépcsőket lépve a fény felé…
Magas sziklák virágokat öleltek barnán
s a tenger s az óceán találkozó partján
ültem tűnődve hosszú, hosszú perceket
és köszöntöttem egy cseppjében
az először indult életet.
Fölfelé visz az út, tovább az égő fénybe!
Hol van még az ősi kilenc lépcső vége?
Jaj, a nógrádi hegyek egyre zúgnak,
Szentes, táltos halmai fülembe súgnak
táltos dobok hangján egy ősi dalt:
hallom, él még az ág, még újra kihajt
a táltos dobján az Életfa ága.
A kapaszkodások, zuhanások között
fényből sötétbe, sötétből a fénybe visznek fel,
néha tudom, néha nem, az örök fény mezsgyéjén
járok, ahol az élet a hírt a szót a jövőnek küldi el…
Salgótarján—Szentes 1966 .
2 hozzászólás
Szia Inda!
Megértem, ha a hegyeket és völgyeket nem tudod feledni, mert én sem. Vannak szegletek, amelyek az ember életében olyan mélységes-mély nyomokat hagytak, amit kitörölni nem lehet és nem is szabad.
Szépek ezek az életszeletkék. Az indiános dolgok irigye vagyok, ezt be kell vallanom. 🙂
Ami legjobban megragadott: "…indulni tovább – lépcsőket lépve a fény felé…" Na ez kisütötte a szemem. Hatalmas pozitívum. Nekem ez olyan kapaszkodóféle lett.
Nagyon jó a vers, ezen nem is lepődöm meg. Szívesen olvaslak.
Szeretettel: Kankalin
Kankalin kedves!
Szerintem életünkben több a pozitív hatás, mint a negatív. Csak egy baj van, hogy a fel-nem-ismerők legtöbbször a feléjük törő negatív hatást még jobban fokozzák a bennük szétáramló, tetteiket, gondolataikat befolyásoló meglévő negatívumokkal
Pedig milyen kár, széppé, szebbé egymáshoz közeledővé tudnák tenni lényük kisugárzását…
S tudod, aki nem lép előre, az biztosan lemarad.., valamiről.
Fejtegetéseiddel egyet értek, s még lenne sok hozzáfűzni valóm, de itt kevés a hely és rövid az idő.
Örülök a felfedezésednek, akkor, kapaszkodj…
Szeretettel, Inda.