Nem vigasztalt olyankor a könnyűzene,
amikor bánat gyötört, megtört az élet,
sértette fájó lelkem az üzenete,
a Sorsszimfónia nyújtott nekem szépet.
Beethoveni mélységek vigasztaltak,
jégesőként hulltak zongora hangjai,
lelkemnek fájó ütemére hangoltak,
mégis, gyönyörű volt azokat hallani.
Elvonult a vihar, csillapult a lélek,
hullt kínzó fájdalomra feledés leple,
lassan visszatértek kedves, szép emlékek,
múlt sérelmeit a szeretet befedte.
13 hozzászólás
Kedves Rita!
Nagyon tetszett!
Mikor ´bánat gyötör´nem segít a könnyüzene!
Sebeket tép fel!
“Beethoveni mélységek vigasztaltak,
jégesőként hulltak zongora hangjai,”
Csodaszép érzésekkel díszített sorok!
“múlt sérelmeit a szeretet befedte.”
A szeretet mindent orvosol!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Nagyon szépen köszönöm. Bevallom, hogy én is szeretem ezt a versem. Vannak olyanok, amelyek idővel veszítenek az erejükből, de ez valahogy nagyon mélyről jött és mindig aktuálisnak érzem. Az igazi fájdalomra nem vigasz a hacacáré.
Szeretettel: Rita
Ó, de szép ez a versed Rita! Na, meg valóságos, hiszen a lélek sebei csak sajogni bírnak a könnyűzene hangjaira. Oda más kell. Komoly hangok, igazi klasszikus zene, ami vigaszt nyújt és megnyugtat. Persze az idő is, ami zord tényező, mert ahogy múlik, a sebek hegesednek, az elme kiszór minden bántót magából, ne fájjon tovább, azonban közben megöregszünk… Milyen jó lenne ezt rögtön megélni a fájdalmaknál! Nagyon tetszett a szimfóniád!
Szeretettel
deb
Nagyon szépen köszönöm. Őszintén örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Rita
Mivel, hogy én egy egyszerű halandó vagyok, és nem egy tanult versíró, így csak azt tudom leírni amit a vers olvasásánál ézeztem, és az valami szép és jó érzés volt…üdv Tóni…
Kedves Tóni!
Én is egyszerű halandó vagyok és nem tanult versíró, éppen ezért megtisztelő számomra, hogy tetszéssel olvastad soraim. Örülök, ha az olvasása közben szép és jó érzés töltött el.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita,
imádom a zenével kapcsolatos verseket. Nekem tetsző hangulatot hoztál.
Valami nem hagy nyugodni, minden olvasáskor megállít, megosztom veled.
Az első szakasz 3. sora lágyabb lenne egy kis változtatással, a ritmus is szebb:
“sértette fájó lelkemet üzenete” – a zöngétlen-zöngés hangzók egymásutánisága ad egy különleges dallamot (t-z). Próbáld hangoztatni – lelkem az üzenete – lelkemet üzenete -, érezni fogod a különbséget.
A 4. sort is átalakítanám, (esetleg) így:
“a Sosszimfónia nyújtott nekem menedéket” – ezzel kiváltanál egy szóismétlést, mert a “szép” később is szerepel, és a ritmust is segítené. Szintén érdemes hangoztatni: nyújtott nekem szépet – nyújtott menedéket. A rímek is rendben lennének.
Vannak még ötleteim, de nem akarok “kotnyeleskedni”, csak ezt nem bírtam ki. 🙂
Nagy örömmel olvastalak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Nagyon szépen köszönöm értékes hozzászólásod.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Tetszik ahogy az érzéseidről írsz. Átérezhető.
Szeretettel: Éva
Kedves Kankalin!
Igazad van. Az érzelmen kívül a szótagszámra és rímekre helyeztem a hangsúlyt. Látszik, hogy mennyire amatőr vagyok. Köszönöm az őszinte és építő jellegű hozzászólásod.
Szeretettel: Rita
Kedves Éva!
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Igazán lenyűgöző, amikor az ember lelki gyötrelmei így fonódnak össze a zenével, “rátalálnak” a sebekre, kifejezik a mélységeit, és hozzák a katarzist, mely kiúttá lehet a fájdalmas helyzetből.
Örülök, hogy erről az emberi válságról ilyen szép sorokat olvashattam tőled!
Szeretettel:
Valerie
Kedves Valerie!
Köszönöm, hogy ilyen szép szavakkal tisztelted meg soraim.
Szeretettel: Rita