Tudom, a fény milyen sebes,
azt is, hogy a kenyér muszáj.
Tudom: talál, aki keres,
tudom, miket beszél a száj.
Tudom: a jó mindig helyes.
Tudom, Isten mindent megért,
de nem tudom: mindez miért?
Látom, a hold milyen kerek.
Hallom, hogy a kutya ugat.
Bizseregnek bennem erek
s elvérzem a Helyes Utat.
Kinyílnak az örök terek,
minden másik utat mutat.
Tudom, mit hisz az eretnek,
de nem tudom: mindez minek?!
A gólya hóban ugrándoz
s befényli önmagát az éj.
A király lelép trónjához,
hosszú láncon totyog Erély.
A szép minden csúnyát átkoz,
s kezünkben ég örök esély.
Okát aki tudja, mondja meg,
tudnivágytól lelkem sosem remeg.
3 hozzászólás
Kedevs Madár!
Elmélkedésed sok dologra kiterjed,
A sok felsoroltra a feleleted:"de nem tudom: mindez minek?!"
Nagyon sokszor az életben ezt tapasztaljuk!
Gratulálok-sailor
Szép estét!
Kedves Madár, egy idézet érkezett a versedhez bennem.
Remélem, nem bánod:
„Azért élünk, hogy megmutassuk Istent másoknak, hogy kinyilvánítsuk az Ő dicsőségét. Vászonként szolgálunk az ecsetvonásaihoz, papírként a tollához, termőföldként a magvaihoz, pillantásnyi mozaikok vagyunk arcképéből… Ő teszi különlegessé a megszokottat, azzal, hogy a konyhai mosogatót szentéllyé, a büfét gyülekezeti házzá, és a 8-tól 16-ig tartó munkanapot lelki kalanddá teszi… Amikor erősségeiddel Teremtődet dicsőíted… ez hirtelen megédesíti a napodat." (Max Lucado)
Szeretettel: gleam
Kedves Madár!
Gratulálok
kiváló versedhez.
Tetszett!
Szép napokat kívánok:
Zsuzsa
"Okát aki tudja, mondja meg,
tudnivágytól lelkem sosem remeg."
Sajnos a választ én se tudom…