Vándorló csordák vonulnak lelkemen,
ha a Nap fel nem kel sötétség marad,
s nem tudod nem-e csak álmodod magad,
vannak napok mint az éj oly sötétek.
Ha a Nap fel nem kel sötétség marad,
vannak napok mint az éj oly sötétek,
vágyba ragadt mind mi szín, illat – étek,
álmodozva hív a halk lélekharang.
Vannak napok mint az éj oly sötétek,
messze leng a kék a távolság okán,
vágyba ragadt mind mi szín, illat – étek,
csak fantáziakép minden napsugár,
ha a Nap fel nem kel sötétség marad,
álmodozva hív a halk lélekharang…
3 hozzászólás
Kedves András!
Szinte vártam írásodat!
Megint,mint mindig meglepsz!
Szeretettel gratulálok:sailor
Köszönöm szépen, kedves Sailor!
Üdv András
Szomorú fájó soraid tetszettek!
Azért hidd el, a Nap mindig föl kel!