Hóban lépkedem az erdő teraszán,
madárka csipog a rogyadozó fán,
havas fenyők lombjai köszöntnek,
beszivárgó fény sugarai flörtölnek.
Itt kóborlok, oly magányos a szívem,
bárcsak itt lennél, hiányod érzem!
És csak hull, szépen, pilinkél a hó,
sötét ösvények mélyén roskadó.
Ropogó ágak hangjai kísérnek,
madarak riadtan magasra röppennek,
töprengve megyek, törtetek a sűrűbe,
egyre mélyebbre férkőzöl szívembe!