Semmi sem sürgős most.
Sötétséget ásít az éjszaka,
rám telepszik a nem-létezés
nyugalma.
A hideg-kék föld fázik.
hótakarót húz magára
csúf foltokra szaggatva,
kínlódva.
Az idő fájó-lassan
érdes-csikorogva múlik,
(s hogy magányom oldja,
rosszabbik énem
mohó-kapzsin hozzám bújik.)