Komm in den totgesagten park und schau…
Komm in den totgesagten park und schau:
Der schimmer ferner lächelnder gestade •
Der reine wolken unverhofftes blau
Erhellt die weiher und die bunten pfade.
Dort nimm das tiefe gelb • das weiche grau
Von birken und von buchs • der wind ist lau •
Die späten rosen welkten noch nicht ganz •
Erlese küsse sie und flicht den kranz •
Vergiss auch diese lezten astern nicht •
Den purpur um die ranken wilder reben
Und auch was übrig blieb von grünem leben
Verwinde leicht im herbstlichen gesicht.
Stefan George
(1868-1933)
Te jöjj a holtnak tűnő parkba, s nézz…
Te jöjj a holtnak tűnő parkba, s nézz
A távolban mosolygó, fénylő partra –
Fehér felhők, az ég csodásan kék,
Derűs a tó, az ösvény tarka-barka.
A nyírlevél mélysárgából vegyél,
Szürkét puszpángról, mit ringat a szél –
A rózsa szírmát – noha hervadó –
Te csókold meg, koszorúdba való –
Ne felejtsd el végül őszirózsát,
Sem bíborszín vadszőlővenyigéket,
S mit hátrahagyott még a zöld természet,
Begyűjtsd az őszi színvarázs csodát.
Szalki Bernáth Attila
3 hozzászólás
Remekül érezteted a csodálatos őszi színorgiát, ebben a versben, nagyon jól sikerült, minden elismerésem, kedves Attila bá'!
Az utolsó vsz.ban ennyi zavar: ne felejtsd végül AZ őszirózsát, és gyűjtsd be az őszi …stb.
Nagyon szép.
Kedves Irén!
Köszönöm figyelmed és értékelésed, kritikád.
Trocheikusnak érzem ezt a verset, az általad említett
"hibák" is erre vezethetők vissza.
Szeretettel üdvözöl Attila bá'
Kedves Irén!
Véleményedet, kritikádat, javaslatodat köszönöm.
Szeretettel üdvözöl Attila bá'