Stephan von Millenkovich: Kiábrándulás

ENTTÄUSCHUNG

So soll auch dieser Traum entschwinden!
Auch dieser Himmel also log!
O schäm' Dich nicht, dass Dein Empfinden,
Du armes Herz, Dich so betrog.

Gesteh's nur, Du warst ganz versunken,
Es war ein tiefes, volles Glück,
Das Du in sel'ger Glut getrunken —
O nimm es jetzt nicht stolz zurück!

Und hast Du falsch in ihr gelesen,
Und hast Du falsch auf sie gebaut,
Du liebtest nicht, was sie gewesen,
Du liebtest nur, was Du geschaut.

Und träumtest Du von schönem Welten,
Hat Deine Glut ihr Bild verklärt,
So darf darum Dich Niemand schelten,
Du hast ja nur Dich selbst geehrt.

Gesteh's nur, Du warst ganz versunken,
Es war ein tiefes, volles Glück,
Das Du in sel'ger Glut getrunken —
O nimm es jetzt nicht stolz zurück!
____________________________________

KIÁBRÁNDULÁS

Egy újabb álmodnak is vége!
Hazug az ég ezek szerint!
Érzéseid – ne pirulj érte –,
Szegény szíved megcsalt megint.

Valld csak be, jól alámerültél,
Boldogság volt, mély és szabad,
S a szent hévtől megrészegültél,
Ó, büszkeségből ne tagadd!

Félreolvastad őt egészen,
Építettél rá – semmiért…
Nem azt szeretted, ki volt éppen,
Azt, akit szemed látni vélt.

Te szebb világról álmodoztál,
Idilli képet szült heved,
Így nem korholhat senki most már,
S magad is csak becsülheted.

Valld csak be, jól alámerültél,
Boldogság volt, mély és szabad,
S a szent hévtől megrészegültél,
Ó, büszkeségből ne tagadd!

* * * * *