Nem tudsz magadról amikor megszületsz,
s a világról se semmit, de egy jel vagy,
egy stigma, hogy emlékezzenek arra,
s hogy bizonyossága légy mindenkinek,
arról ki küldött, aki lehelt beléd
életet, ezért örülnek, nevetnek
rád az emberek, majd elfelejtik ezt.
… s a karaván halad a fény felé…
Ilyen stigma a földön a szeretet.
a tavaszi táj, az erdők és a fák,
a holdfény, alkony, s a messzi tengerek…
Össze kellene már fogni emberek!
Szeretet csomagként jő minden gyerek.
Születünk, legyen a földön boldogság…
8 hozzászólás
Kedves András!
Legyen!
🙂
Lehetne már, kedves Eferesz!:)
Kedves András!
Milyen igaz: "Ilyen stigma a földön a szeretet" és az is: "
"Össze kellene már fogni emberek!"
Legyen úgy, ahogyan leírtad az utolsó sorban!
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves András!
´Szeretet csomagként jö minden gyerek
nagyon,nagyon jól látod!
Gratulálok:sailor
Köszönöm kedves Sailor, az a helyzet, hogy nekem is van három, két fiam és egy lányom, igaz ők már felnőttek de azért még emlékszem:)
Üdv András
Köszönöm szépen kedves Kata!
Üdv András
Kedves András!
Nagyon szép és elgondolkodtató versed tartalma, csodálatos érzéseket hozol itt felszínre.
A címet olvasva először negatív dolgok jutottak eszembe, műved ezzel szemben nagyon pozitív lett.
Én is csak ezt tudom kívánni: "legyen a földön boldogság"!
Üdv.:Tamás
Ideje lenne már az egész emberiségre nézve, kedves Tamás!
Üdv András