1.
Csillaghullás az égben,
mint két fehér ló a sötétben,
úgy suhan tovább
két ragyogó fénynyaláb,
végig a végtelenben,
végig a fekete rengetegben,
s mi egymás kezét szorítva
kívánunk valami lehetetlent,
s ajkunkat összeforrasztva
érzünk valami képtelent.
2.
Sokszor széttépnél a vágytól,
erővel magadhoz szorítasz,
arcomon ördögi mosolygások,
testemben csábító mágia.
S hirtelen átsuhan nesztelen,
ezernyi villanás fejemben,
ajkamat tieddel összeforrasztva
érzek valami képtelent,
de a te szíved nem is remeg,
csak kiéled vágyad, s elfeledsz.
(2004)
4 hozzászólás
Szia! Nagyon tetszik ahogy megfogalmazod ezt a képtelen érzést. És imádom, hogy nincs keretekbe zárva! 🙂
Köszönöm, hogy részese lehettem! Üdv, Jodie
Örülök, hogy tetszett, és annak is, hogy olvastad!:-)
nagyon jóóóóóó!!!!!!
tetszik, hogy meg tudtad fogalmazni a (számomra még) megfogalmazhatatlant!
Újfent nagyon jóóó!!!
:-)Köszönöm, ennyi lelkes felkiáltást régen kaptam!:-)