Süket füleknek mondani minek?

Amíg terhedet vonszolni kényszerülsz,
meg-megállsz kurtán, árokpartra ülsz,
átadnád végre, ha lenne kinek…
Süket füleknek mondani minek?

Fürge léptedet, világod, kis hazádat,
hegyoldalon megbúvó szülői házad,
amit a tél dúl, s dérrel hint ma meg…
Süket füleknek mondani minek?

Tanúja vagy, légy kobzosa a múltnak,
szavadban szólnak szótlan megtanultak,
szózattal égre röppenő szívek…
Süket füleknek mondani minek?

Kövek szilárdan, kősziklák meredten,
ismerősök, hol már minden ismeretlen,
otthonábránd, s a ringató ölek…
Süket füleknek mondani minek?

Áradó folyók parttalan futását,
tenger fenyőid titkos suttogását,
s a félrevert harangban élő hitet…
Süket füleknek mondani minek?

Mert úgy szereti gyermek az Anyát,
odaadja lelkét, vérét, igazát,
melegével, hogy szívét nyerje meg…
Süket füleknek mondani minek?

És szólna kobzod boldogabb zenét,
hittel, ha őriznék örökzöld nevét
a földnek, hol századok lánglelke piheg…
Süket füleknek mondani minek?

2008 .