Sütöde

Készültségben a pék, ásít a pékinas.
Álmosak a reggeli fények, lustán ébred
a város. Kökényszínű hajnali égen
szürke felhők takaróznak a kékre.
Bádoglavórok csendjébe csobban
csepp-csepp csapvíz, nézi az égő
villanykörte, néha pislant egyet.
Vézna drótszálon lóg, akár a méhviasz
ragad az idő megült porától.
Hosszan keverik a tésztát. Előbb
nagy kanállal, majd csupasz kézzel.
Dögönyözik erősen haragosan, "izzad
a plafon", dagad a kebel, készül a kenyér.
A végszó már a mesteré. Forró minden,
fényes a kemence, nagy szája kitárva.
Előkerül a kenyérsütő lapát, nagy-hasú
cipók telepednek rá. Mindegyik szép sorba' vár.
Boldog illatokkal csalogat az utca, a tér,
a sütöde. Pirultan cipel az inas,
széles mosollyal szeletel a pék.
Sorban áll sok éhes ember, és
jó nagyokat nyelnek. Nyitni-kék…