Hidd el nekem, mit sem számít
megélt évek hosszú sora,
elül annak keserve, bár
nyomokat hagy sara, pora.
Múltad telve emlékekkel,
fájóval, mely szívedbe tép,
ne hagyd magad, szórd ki mindet,
az maradjon csak, ami szép!
Hisz’ sors útja így is nehéz,
lábad gyengül, erőd fogytán,
hiába már a vágyódás
egy boldogabb élet után.
Legyen lelked pihekönnyű
elérve az út végére,
akkor lelsz, ha el kell menned,
erős hittel, szép békére.
10 hozzászólás
Gyönyörű verset írtál kedves Ida !
Nagyon tetszett!
Ölelésem: Zsu
Hát ezt benéztem, ne haragudj kedves Judit!
De régen voltam és Ida regénye járt a fejemben, mert igencsak lemaradtam:)
elnézésedet kérem:)
szeretettel: Zsu
Köszönöm kedves Zsu!
Szeretettel, Judit
´az maradjon csak,ami szép!´
Gratulálok szép írásodra:sailor
Kedves Sailor, én így gondolom….
Köszönöm, Judit
Kedves Judit!
Látom, Zsu nekem tulajdonította a versed, nagyon szívesen elfogadnám, úgyis gyakran forognak nekem is hasonló gondolatok a fejemben…:)
Nagyon szép lett, kedves Judit. Ezúttal megírtad helyettem is a gondolataimat.:)
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Szívemből köszönöm, hogy így gondolod!
Szeretettel, Judit
Igen! Ez az igazi útmutatás, másként nem is lehet, én is így gondolom kedves Judit, ahogy szép versedben leírtad!
szeretettel-panka
Köszönöm kedves Panka!
Szeretettel, Judit
Judit! Jó tanácsok, kell az útmutató. Köszönet érte. Remek.