2024. december 28., szombat
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    Szabadon

    oroszlánBy 14 hozzászólás926 megtekintés

    Egyetlen vágyam, hogy szabad legyek,
    szikrázó szó, és amit tehetek
    kínálom végtelen szeretetem.
    Lehetnék a vasléptű sors kegyeltje
    kifosztva, meggyötörve, míg élek.
    Szépnek mutathat a rút komisz élet,
    míg hintázik lágyan arcomon a mosoly,
    letörli cseppfolyós bánatom.
    Magamra maradva hallgatok, csak várom
    a távolban virágzó, felhőkben gyöngyöző,
    elébem érkező fénysugarat.
    Semmi nincs érettem, se Ég se Föld,
    porszem vagyok, mit elfúj lassan a szél.
    A tegnapoknak levetett arcán
    lépéselőnyben kacag már a nyár.
    Most elég egy szó is, hogy sírjak
    Jó volna úgy élni, mint a vadvirág
    mint a pipacs, a sok színű szarkaláb.
    A végtelenbe hajt a vágy, itt falak között
    élek, ott szabadon talán.

    Share.

    14 hozzászólás

    3. Kőműves Ida on

      Drága Ica!
      Hát nem is tudom, elmondjam-e, hogy jártam. A következőképp olvastam versed két sorát:
      A tegnapoknak levetett arcán
      lepénylesőben kacag már a nyár.
      Félórája ülök itt felette, s nem értem miért írt Ica ilyent, mintha valahogy nem illene a versbe az a bizonyos szó. Tízszer is elolvastam… tizenegyedszerre láttam: lépéselőnyben!…
      Hihetetlen…:))) Holnap újra olvasom, csak nevess ki nyugodtan.:)
      Ölellek!
      Ida

    4. oroszlán on

      Drága Ida!

      Előfordul az ilyesmi.
      Sokszor vagyok én meg úgy, hogy hiába olvasom a verseket nem jut el az agyamig ( bocs )
      Ilyenkor nem is írok hozzá. Kilépek.
      Miért nevetnélek ki, mindig örülök és várom a véleményed, ami nekem nagyon fontos!
      Ölellek szeretettel: Ica

    6. Kőműves Ida on

      Drága Ica, itt vagyok újra. Most már magam is röhögök rajta, hogy tudtam olyasvalamit olvasni, ami valójában nincs is ott… pedig meg voltam győződve róla…:)

      Annyi gyönyörűség van a versedben, az élet valós, reális képei, most is meg-megálltam:
      "Magamra maradva hallgatok, csak várom
      a távolban virágzó, felhőkben gyöngyöző,
      elébem érkező fénysugarat." – mennyire valós, mennyire megható, sokatmondó…
      "Semmi nincs érettem, se Ég se Föld,
      porszem vagyok, mit elfúj lassan a szél." – a realitások talaján élsz, és gyönyörűen fogalmazol. És most jön az az ominózus mondat:
      "A tegnapoknak levetett arcán
      lépéselőnyben kacag már a nyár." – szóhoz sem jutok, le a kalappal előtted!
      Nem idézek tovább, mert elfogy a karakterem, de nagyon-nagyon megfogott ez a versed, drága Ica. Minden elismerésem Neked! (magam is vágyom, mezei virágként, szabadon élni… ahogyan gyerekkoromban élhettem). Gyönyörűséges!
      Ölellek! Ida

      • oroszlán on

        Drága Idám!

        Szeretném jobban kiérdemelni a dicséreted. Nem vagyok magammal sohasem megelégedve. Szeretnék sokkal könnyedebb stílusban írni. ( ez nekem sajnos nem megy, akkor triviális leszek és nem őszinte, és csak törlöm a felesleges szavakat.)
        Köszönöm szépen, hogy ennyi fáradságot vettél, hogy újra itt vagy és elmondtad a véleményed.
        Szeretettel ölellek: Ica

    7. Finta Kata on

      Kedves Ica!
      Gyönyörűen fogalmaztad meg érzéseidet és vágyaidat. Igen úgy volna jó élni, mint a vadvirág.
      Én is nagyon szeretem a természetet, s szeretek arról írni, mert csodálom a csodás valóságot, ami elénk tárul. Nagyon szép, tetszik nekem: "míg hintázik arcomon a mosoly, letörli cseppfolyós bánatom. Ilyen szépen megfogalmazni a bánatot, igazán remek.
      Sikeres versedhez szeretettel gratulálok: Kata

    Leave A Reply