Szabadság Mallorcán

Kérdezted !
Milyen volt Mallorcán,
ahol orkánként zuhant rám
a tenger mormogása,
amint játszva küzdött
a pineardőkből táncoló szelekkel,
szivemben táguló reménnyel
néztem a habok hullámzó zuhanását.
Ott láttam mását
a gyöngyöző vízbefúlt májusi királyság
palástjának.

de vízcsapunk hangjának
hörgése figyelmeztetett,
drága a dija – jobb ha ezt nem teszed !
zárd el a vizet.

Hogy milyen volt Mallorcán ?
Nincs az a művészet
ami a három szentély hegyének
panorámáját
vászonra álmodhatta volna.
Mandula, fügefa, szentjános kenyérfa
ölében ringott a táblahegy,
Puig de Randa
kolostortemplomának homályán át
lehelte rám hűvös áhitatát
és a lent táruló világ
millió színével integetett,
hogy lássam, lássam végre meg
a fényben hajladozó képet,
láttam-e valaha ilyen
szépséges szépet!

huzat dűbörgött szobámon át
be kell hajtanom a panel ablakát.

Kérdezted, milyen volt Mallorcán ?
Hát igen a sárkánybarlangból,
elvittem néhány cseppkövet,
nem tudtam otthagyni fényüket,
itt őrizem a fiókomban
bársonyba csomagoltan,
s nem mutatom meg senkinek,
nehogy kitudódjon,
hogy loptam,
hazudtam,
talán csak álmodtam,
de Mallorcán
ott bizony
sohasem voltam.