1.
Itt vagyok, hogy elmondjam,
hogy megosszam hosszú bánatom, melyet
szívembe kalapált az idő vaskeze.
Talán nem vagyok méltó, hogy eldaloljam,
szerintem mi a szerelem,
de mégis hiszem, hogy gyarló szavam
meghallgatja, kinek szól.
2.
Kinyitott sörösüvegek mellett
síró ember halom, kik életük
színes tükörben látják.
Az alkohol a jó barát,
kiért feláldozzuk minden álmunk,
hisz álmaink is ostobák.
A szerelem érzés, belső szimfónia,
s mi körmünkkel kapaszkodunk
a csontba és a húsba,
az anyagi valóba.
Nem annak örülünk, akik vagyunk,
hanem azon sírunk, akik nem,
s nem lehetünk sohasem.
Mert mi számít? A forma,
amely plakátokról, tévéből néz ránk,
mintha való volna.
Az anorexiás modellek bordáin zongorázunk,
a bulémiás sztárok hányadékában ázunk.
Az mindegy, ki mit gondol,
ki mit érez, s belül ki milyen;
narancssárga bőrünk alatt tobzódó hús,
ez a lényeg; pont, ami lényegtelen.
3.
Valaki mindenkinek tetszik,
s van, aki senkinek,
pedig úgy lenne jó, ha
mindenki tetszene valakinek.
De a lényeg:
A húsz éves szépség,
a legmúlandóbb állapot,
melybe Ádám és Éva óta
minden ember jutott.
Az a szép, az a szép,
akinek a szeme kék.
S akinek barna vagy zöld?
Az már nem ember?
S akinek nincs tökéletes teste,
már nem élhet a szerelemmel?
Súly és centi alapján osztják tán’
a boldogságot?
Vagy a szépség nem jelent mást,
csak a vagyont, gazdagságot?
4.
Apropó, vagyon!
A rémálmok álma, s álmok rémálma.
Motor, autó, ház medencével,
milliókat termelő cég,
Armani öltöny,
barna bőr,
kidolgozott test,
ó, persze, talán ő az igazi!
Tovább nem is kell keresni,
szólni se kell egy szót se,
rá van írva, mint Gárdonyi sírjára:
Csak a teste.
De hol a lelke?
Ja, igen, van pénz, biztos egy isten,
csakhogy, ki emberek közt isten,
az az istenek közt csak ember.
5.
És jönnek ki futószalagon,
nincs megállás.
Egy kis zselé ide, egy kis izom oda,
mindegy, mit mond; kész a szerelem.
Mert a szerelemhez mért is kellene készség?
Az önálló gondolat szabadsága,
a bókok kreatív forrása,
hogy a csillagos égre nézve
nem csak azokat a fénylő izéket látja,
hanem kedvese milliárd tekintetét,
s a tekintetben megbújó fényt,
a szívdobbanást, az ajkak ízét,
és benne saját életét,
mely semmi volna egyedül,
de ez így már a végtelen.
Miért volna szükség ilyenre
a szerelemben?
6.
Látom, amint ott ülnek,
mint húsvét-szigeteki szobrok.
Fejükön nem kősúly,
hanem a nagy gondok:
Hogy most azt a szőke srácot
trendi, drága farmerban,
vagy ha srác, tán’ az a lányt ott,
ki falatnyi szoknyában
pucsított a plázában?
Majd lemossa torkát szesszel,
didergő testét ajándékba adja,
közben előtte elmegy ezerszer,
aki boldogsága forrása volna.
És aki megkapott egyet így,
részegen, lélek nélkül,
két tenyérrel takarja a szemét
annak, ki látná a fényt végül.
7.
Mint Éva Ádámot,
mikor fáról almát szakasztott;
mint hadvezér ki a dicsért
leöletett saját századot,
így szeretünk mi.
Az embert szeretjük s nem azt,
ami igazi emberré teszi.
A színt szeretjük, s nem a virágot,
mert leszakasztjuk, letépjük,
önzők vagyunk, mert a másikban
mások csodálatát keressük.
8.
Sírunk, és elvisz a szekér,
elviszi messzire lelkünk,
mert mi vagyunk, akik némán,
embert lelkéért szeretünk.
Mi, akik megírjuk versben
tízszer, százszor, ezerszer.
Papír ez is, mint a pénz,
s a szerelemben értékesebb,
mégis a pénz szava ma
sokkal, sokkal édesebb,
mert ez ma a szerelem.
5 hozzászólás
Az embert szeretjük s nem azt,
ami igazi emberré teszi.
A színt szeretjük, s nem a virágot,
nem vagyok az a típus, aki falja a szabadverseket, de ez egy bámulatosan jó írás. csak negatív. a baj, hogy sok igazság van benne…
Davey!
Te aztán tudsz valamit…Meg kell mondjam.
Szívből gratulálok igazsággal, s fájdalmakkal, sőt tükörrel teli írásodhoz!
Zsolt
“hogy a csillagos égre nézve
nem csak azokat a fénylő izéket látja,
hanem kedvese milliárd tekintetét,
s a tekintetben megbújó fényt,
a szívdobbanást, az ajkak ízét,
és benne saját életét,”
szerelmes lettem… annyira szép. le a kalappal. te is igazán jól bánsz a képekkel, szinte festői ez a pár sor. minden pillanata előttem van. köszönöm!
Köszönöm, hogy olvastál! 🙂 Pontosan a képek miatt tetszenek a te verseid is. Abszolút vizuális típus vagyok, éppen ezért nem a hangot, hanem mindig a képet ragadom meg. Úgy vettem észre, te is.
Kedves Davey! Ez igen! Ez férfi munka volt…nagyon jó, s ez a szabadverselés is mennyire megy Neked, fantasztikus, gratulálok, tényleg nagyon jó képeket rajzoltál meg:)