Szabolcska Mihály: Édesanyámnak / Für meine Mutter

Az Úr Jézusnak
Tiszta, szent képe
Ugy áll még előttem,
Ahogy édes anyám
Szivembe bevéste.
A sirók, szenvedők
Gyöngyék pártfogója,
Mennyei szeretet
Sugárzik le róla.

Született szegényen,
Közénk valónak.
Szeretett, szenvedett
Példát adónak.
Az egész életét
Másnak osztogatta.
De a keresztfáját
Maga vonszolgatta,
– Meghalni rajta.

Hanem a halállal
Mégse lett vége,
Keresztje kivonult
S híd lett az égbe.megváltó
Oda szállt, onnan jár
Ma is e világba,
Hol annyi a szegény,
Az özvegy, az árva, –
– Aki Őtet várja.

Rám lelsz-e most, én rám,
Édes Megváltóm?
Elkerültem messze
A régi háztól.
Ó, mindegy nekem, ha
Rám nem is találnál,
Csak hagyd ott az áldást,
Amit nekem szántál:
– Az édesanyámnál!

Szabolcska Mihály 1861 – 1930

Für meine Mutter

Von dem Herrn Jesus
sein heiliges Bild
liegt immer noch vor mir
wie von meiner Mutter
eingeritzte Vorbild.
Beschützer der Schwachen,
trauernden, leidenden,
die himmlische Liebe
das Vertrauen senden.

Ganz arm ist geboren,
passte er zu uns.
Er liebte, ‘d gelitten
und starb auch für uns.
Seinen ganzen Leben
anderen gegeben.
Aber seinem Holzkreuz
schleppte er auch selber,
– darauf zu sterben.

Doch mit dem Sterben
so steht es im Bibel,
sein Kreuz wurde, die
Brücke zum Himmel.
Und dahin kommt und geht
heute noch in die Welt,
wo bei so viel Armen,
Witwen, ‘d Waisen kriselt, –
– unter des Himmels Zelt.

Kannst du mich jetzt finden,
lieber Erlöser?
Weg von daheim, leb‘ ich
als Eigenbrötler.
Oh, es ist mir egal,
wenn mich gar nicht findest,
lass den Segen einfach da,
was, mir geben wolltest:
– anstatt mir, gib Ihr es!

Fordította: Mucsi Antal-Tóni