… és itt végtelenbe törnek már a szárnyak,
és csak nevetnem kell újra magamon,
feszülve mégis átkos ragyogásnak
hagyom hogy sodorjon,
hadd sodorjon, hagyom
száguldanom kell a tegnap gőzős éjén,
a sikoltó nappalok sosem-volt-oltalom
hazugságát zúgva hörgöm újra: ’mért én?
Mellkasom feltépve
feltépve mellkasom,
szabadon az égnek szárnyal fel a lélek
fa, fém, kő, nem köt meg, rettegve menekül
rombolásom szélén irgalmat sem érnek
egyedül tombolok
tombolok egyedül,
mégis törve zúzva a lelketlen anyagban
fájdalmam csikordul és felröhög a kín,
sodorj, forgass átok, míg csepp józan agyam van
fájó lángjaim fojtsd
fojtsd
fájó
lángjaim…
Szakíts
By aLéb
14 hozzászólás
A kín, a düh, a csalódás minden szilánkja benne van ebben a versben…
A forma nyomatékosítja a tartalmat. Olyan érzést kelt bennem, úgy írtad az egészet, ahogy "kiömlött belőled". …és ez a természetesség hitelessé teszi…
(ezt persze, csak én érzem így)
Gratulálok! Gyömbér
Köszi, Gyömbér, tényleg így volt. 🙂
aLéb
Kedves aLéb!
Csatlakozom Gyömbér hozzászólásához, hasonlókat éreztem ki belőle. Remek vers!
Üdv: Ria
Köszönöm, Ria!
aLéb
Kozmikus méretűvé tágított, folyton visszatérő, ádáz küzdelem magunkkal, a körülöttünk lévő világgal. A tombolás démona szabadjára engedésének és láncrakötésének véget nem érő játéka. Nekem ezt mondja a versed. Ezt mondja? Inkább üvölti. Jó vers!!!! üdv/vaj
Köszönöm, vaj, örülök ha ezt mondja a vers, ezt szántam.
aLéb
Kicsit túl sok az ismétlés, ami tény, hogy nyomatékosít, de talán egy kicsit kevesebb jobb lenne szerintem. Mondjuk ezt nem tudom, hogy lehetne megoldani.:)
Üdv
Michelangelo, lehet hogy igazad van, nem egyformán szűrünk át magunkon verseket. Ez a vers ilyen, magyarázni nem szeretném, ha hangosan megpróbálod elmondani, valószínű te is ráérzel a gondolati fordításokra, hangsúly-átrendezésekre, és akkor talán nem lesz zavaró az ismétlés. Köszönöm, hogy olvasol!
aLéb
Kedves aLéb!
Versed számora a hétköznapok minden kínját, bánatát, fájdalmát idézi.A Te fájdalmadat valóban csak egyedül Te érzed, de csodálatosan át tudod vezetni az olvasó számára, legalábbis nekem olyan, mintha én is kicsit belehalnék a fájdalomba. Talán mert érzékeny lélek vagyok?
Nem tudom, de tény, hogy ismét széppel ajándékoztad meg olvasóidat, köztük engem is. Köszönöm Neked!
üdv.:
hamupipő
Köszönöm, Hamupipő! Örülök, hogy tetszett.
aLéb
Nagyon jó vers ez!!! Szerintem profi módon ismételsz 🙂 maradjon csak így, maradjon csak… :))
Barackvirág, köszönöm szépen!
aLéb
Nagyon-nagyon tetszett…a szavak felcserélése, megerősítette a mondanivalót és nagyon különleges hatást és formát adott a versnek!
Szívből gratulálok!:)
Köszönöm, Sleepwell!
aLéb