A kilincs a kulcs az ajtó
a lifthívó a lift a padló
a cipő a talp a koppanás
ugyanúgy, mindig rohanás.
A duda a kocsik a buszra fel…
a pesti zaj bezár, így átölel.
A szemek a kezek a lépések…
sietni kell, az Élet vár. Elkések.
A percek a napok az évek…
Egy pillanatra még visszanézek,
de van-e a jövőmhöz kulcsom?
Kezem kezedbe bújik. Megnyugszom.
6 hozzászólás
Csodálkozom, hogy nem írt senki ehhez a versedhez. Nagyon kifejező: benne van a rohanás, az idő sürgetése. A harmadik versszak meg telitalálat:)
Üdv: Klári
Minden szakaszban egy-egy bölcsesség szorul. Jó hasonlókat tanulmányozni.
Nekem is van gyűjteményem (kötetem is) hasonló bölcsességekről, többet itt is megjelentettem belőlük, a versek közt, gondolatok-érzések címen.
Szeretettel: Kata
Ezer bocsánat!
Az előbbi hozzászólásom került ide. Nem tudom, miért, mert az ide szántat is mentettem. Légy szíves és moderáltasd ki az alább láthatót, a szerkesztőkkel.
Nagyon érdekes és kedves a versed. Én is azon csodálkozom, miért nem fedezték fel mások is!
Szeretettel: Kata
Liz!
LE NE töröld! ….a verseid jók, mégha azt is gondolod nem vagy költő. Ez a versed is nagyon "élethű" szép…és legfőképp elgondolkoztató. …teszik!
🙂 lehet csatlakozni fogok a "lelkes rajongóid" táborához!
…és ha időd, s kedved engedi gyere többet "közénk" jó hely ez "itten" 🙂
Szeretettel: Rudy
Köszönöm szépen mindenkinek! 🙂
Ez nagyon jo kis vers, mar az eleje ahogy indul! Es megint a vegere hagytad a csattanot, de jo, nagyon tetszett, el is olvasom meg egyszer!
H.