Számadás

Vigyázó csillagok ölelik a Holdat
Neked csak pillanat, neked csak bólogat..
Az ezüstös eső öleli foglyodat
S kívánod jövőd: szebb lesz és boldogabb.
Igázó harcosok ölik meg a jobbat,
Gyenge a láncszem, mégis eltiporhat.
Győz a lélek, de elég lehet az élet,
Ha már csak halkan lobban az alkonyat.

Aranyló szőnyegről hullik a vakolat
Nem láthatod, de Ők látják, hogy Te vagy!
Üstökösként épp lemegy a Nap
Úgy játszik mindörökké Veled
Elsuhan fejed felett, mint a néma idő
Kinek holtodiglan Te is rabja vagy!
S hibázol, ha kezed megremeg.
De megteremt, becsapva engemet.

Nevelhetsz másra – más én már nem leszek
Nem játszom férjet, nem játszom gyermeket.
Nevethetsz káron, én mást el nem ítélhetek
Mert nem vagyok bíró, s nem adok ígéretet.
… vigyázó csillagok ölelnék a Holdat
Ha támasza lennék mítoszi karodnak
„Send me a sign and face of my God”
Hogy hite legyek önző angyalodnak!