Könnyeztető, virágos tavaszok robbannak
mellettem. Forró, mámorító nyarak
kábulatában fürdöm, és sokszor
kamasz őszök, bódító gyümölcsillatával
itatom magam s nézek a kanadai tél felé…
Fenyő illatától részegülten megjelöl a szél,
tömeg szélén élek és kísérnek az évszakok.
Az életre ítéltek taposó-malmában, mint
más is, naponként megjárom az utam–
rám bízott kincset őrzök, ős táltosaink
kincsét: lélekkövén a hitet!
Betartva törvényüket,
nem gyűjtöttem vagyont.
Életem és lelkem nyomát hagytam
—mentve— a hozzám érők életében
s az ajándékokat, mit az élet adott, szívek
udvarában, még ma is bőkezűen osztom szét.
Életet kísérő szavak dallamát, szavakban
rejlő ősmúlt mához szóló üzenetét hordozom,
–lelkiismeretem tükrét, amely biztosabb
és tisztább minden hamis izmusoknál,
érdek-hatalomra kitalált demokráciánál.
Köszönettel jövök és biztatással megyek
az emberek s a holnapok élete felé.
Életem az életszerelem bővizű
forrása ma is, szomjamat, éhemet
oltja s annak is ki életével hozzám ér.
Napisten, Életisten–ősi hitben—
e földön minden élet éltetője, élet-adója,
úgy élek e jóságos tenyér melegében,
hogy betöltve földi küldetésem,
életem s nyomom lesz az új élet indítója…
8 hozzászólás
Szép és mély érzéseket fogalmaztál meg versedben. Szeretem az ilyen, őszintén és érthetően kifejezett mondatokat verseknél is. Nem első vers, amit olvastam már Tőled. Ennek a tartalma is lenyügöz.
Egy részét kiemelném: "naponként megjárom az utam– rám bízott kincset őrzök, ős táltosaink kincsét: lélekkövén a hitet! Betartva törvényüket,"
Jó volt olvasni.
Üdvözlettel: Kata
Kata, kedves!
Sok mindent nem tudunk egymásról, sok minden csak a felületen látszik, igaz, néha, néha kicsillan valami az emberből, mégis a teljes "tárulkozáshoz" , megismeréshez idő kell.
Már többször leírtam, itt is, hogy mennyire örülök, amikor másnak is, másban is örömet okozhatok.
Köszönöm, hogy olvastad és megfogalmazódott benned is valami, ami ott volt, de néha a versek nagyítóként is jelentkeznek.
Üdvözlettel, Inda
Kedves Futóinda!
Mélyen szántó gondolatokat, nagyon is emberi és érzelmi gazdagságot sugároz a versed. Valamennyien szeretnénk nyomot hagyni, hogy nem éltünk hiába. Hagyunk is, ki milyet?…..
A versed alapján nálad ez nem kérdés, hogy milyent.
Nagyon tetszett, gratulálok.
Barátsággal:Margó
Köszönöm, kedves Margó az észrevételeid…
Az ember keze nyomát, tetteit, vagy szellem-lelkét hagyja örökül hátra. Addig él az ember is, amíg emlékezete is él.
Tudod, minden hozzászólásban van egy kicsi "én" is otthagyva, vagy elrejtve és jóleső érzéssel könyvelem el a hasonló érzéseket tálaló írásokat.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Barátsággal, Inda.
Kedves Futóinda!
Nagyon tetszett, és ezt minden panaszkodóval elolvastatnám. Sokan az egész életüket úgy élik le, hogy: jaj, minek születtem, jaj, csak a rosszat kapom, jaj, engem senki sem szeret, jaj de rossz nekem, és nem látják meg a körülöttük levő világot, annak szépségeit, nem élnek igazán.
Judit
Üdvözlet, kedves Judit!
A csudába is a gép kitörülte, amit írtam neked. Na, tehát, hiába is olvastatnád az emberekkel az ilyen verseket, alkotásokat, mert savanyú-uborka marad mindenik, amíg magában s a természet közt el nem intézi az a harmóniát, amire szüksége van. E nélkül nincs változás.
Írtam még az Anyatermészetről, hogy a természet növényeinek 95%-a, anya-lány ivarú s ezek óriási pozitív energiával vesznek körül bennünket, de ehhez meg kell lenni a belső harmóniának is.
Röviden ennyit és köszi, hogy vállalkoztál rá és elolvastad.
Üdvözlettel, Inda
Kedves Inda!
Valahogy úgy képzeljem el ezt az őshitet, ahogy Magyar Adorján leírja:)?
Kicsit elmerengtem, hogy aránylik mindehhez, az "életre ítéltek taposómalma"?
És persze a szavak hatalmán is; kísérik? Kódolják, vagy kibontják? (az életet)
Most, amikor pont a szavaink által szoktuk elértékteleníteni az életünket, avultnak tűnhet a szómágia, a kifejezés, a mondhatóság erejébe vetett hit, sőt, minden egyértelműség.
Én ezen nagyon sokat tipródoM:)
Nkati
Kedves Nagykati!
Igen, úgy, ahogyan Magyar Adorján elmondja, leírja, és úgy, ahogyan a Táltos Rend, Életistenének is nevezi a Magyarok Istenét!
Az élők életre ítéltekké válnak, mert, vagy megfosztották magukat a Magyarok Istenétől, vagy erőszakosan fosztották meg, vették el tőlük a Magyarok Istenét. (anno, Gejza után)
Bizony, szavainkat, minden szavunkat kincsként kellene kezelnünk.
Szeretettel, Inda.