SZAMOS PARTON
Leselkedik az osonó alkony
s a görbefák a Szamos parton
vitatkoznak osztozkodó széllel.
Létcsikorgató tanúk ezek a fák,
szikla-akaratú emberek csodálják
és köszönnek székelyes legyintéssel.
Idő vihara ritkít. Körülöttük
a veszély, közös sorsban örömük
a születés, a tavaszi új vetés…
Ha dől a fa, ácsol az ács—minden
ág sorsot jelent, segít és hitben
nő naggyá a nemzedék építés.
A Szamos partján, most mesés
ölbe emel mindent a zümmögés,
jövője felé, tudja, hogy halad,
faragó székely lépked a lombok alatt…
6 hozzászólás
Kedves Lajos!
Ez a versed is tetszik nekem, s küönösen megfogott az, hogy a székelyekről írsz benne. Az én apukám is székely ember, Erdély leg D-K-i csücskében született. Én is éltem ott egy szép városban, sajnos, csak négy évig, mert a kegyetlen háború elűzött bennünket onnan.
(Engedd meg, hogy felhívjam figyelmed valamire. Szerkesztőink nem szeretik, ha a vers címét megismétlik, s az fölösleges is. Ki lehet törölni.)
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves "földi" Kata, mert aki Erdélyben, vagy akárhol Magyarországon született az valakinek a földije. Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmem a cím-ismétlésre. t.i. word-ből hozom át s ezért a cím ismétlődés, többször nem fog előfordulni. Rokonok, ismerősök és barátok élnek Erdélyben, de ez hosszú címke, a fő dolog, hogy az ihlet ott született, Gy. Szabó Béla bátyám: " Görbefák, c. ajándékba kapott metszetének hatására írtam és köszönöm a véleményezést is.
Kedves Futóinda!
Még nem jártam a Szamos partján, de úgy gondolom, ha arra járok majd egyszer, ez a vers eszembe fog jutni…Nagyon szép. Leginkább a lezárás tetszik. Jó volt olvasni, gratulálok hozzá!:)
üdv:
Zsuzsa
Kedves P. Szabó Zsuzsa!
Csak egyszer eredj Ki a Hargitára, vagy a Fogara-i hegyek ölébe, vagy akár csak a Bucsin tető csodálatos világát tekintsd meg a Békás szoros felé vezető úton.
De meg fogod szeretni a tájat, de magukat az embereket, a székelyeket is…
Kívánom, hogy egyszer eredj el a Szamos és az Olt forrásvidékére, ahol igazán hallgathatod, hogy:…" Szamosnak, Oltnak egy a hangja"… Ahonnan a két testvér ( monda szerint), két felé indul el, hogy végül is megtalálják az édesapjukat s mind a ketten be is érnek a Dunába…
Köszönöm, hogy olvastál és örülök, hogy tetszett a vers:
Üdvözlettel, Futóinda.
Kedves Futóinda!
Gyönyörű képeket, megfogalmazásokat használsz, s ettől olyan lebilincselő és eleven a versed.
Köszönöm, hogy olvashattam, és gratulálok egyben!
Szeretettel:
Hamupipő
Kedves Hamupipő!
A képek is zenét árasztanak, csak vizuálisan.
Elhiheted, hogy amikor kint járok a természet ölén, hallom a zenét, amikor szemem kapcsolódik egy kifürkészett tájjal, vagy egy hatalmas juharfával, ilyenkor vigyáznom kell, mert nem sok kell, hogy elérjem a révülés induló pontját.
Persze jegyzettömb, papír és fényképezőgép nélkül nem megyek sehová, kísérő társaim, mint napsugárban az árnyékom… Azzal is lehet ám beszélni, na, nem az őrület határáról beszélek, csak úgy,bandukoló magamban szoktam társalogni.
Köszönöm a gratulációt és örülök, hogy ennyivel is hozzájárulhattam e világ bemutatásához.
Szeretettel: Futóinda.