Kopott fényű
hamis ragyogók
nem tűrték csillogásod,
elűztek téged
a Hold szórta csillagok közé,
hol álmod üstököst kisér
s elbújik előled
a zord végtelen.
Ott,
mint száműzött,
felejtett szigeten
ámítod magad,
míg erőd fogytán:
fényedbe zuhansz.
1 hozzászólás
Költőien megfogalmazott vers, tetszik.