számtalanszor kihányt és elvetett a sors
kósza lidércek között bújtam
fájt az érintésed vagy megvadított
és én fájtam magunknak
hozzád simulva
haladtunk mert menni muszáj
halott hangok daloltak
felettünk tétova imát
küzdöttünk mert tenni kellett
a dolgunk akár futva
lábunk megbicsaklott
tölgyek közé esve
kimerülten de kezdtük újra
4 hozzászólás
Nehéz minden újrakezdés a kudarcok után, de minden kudarc egyben útjelző is s siker felé.
Remek versed ilyen gondolatot ébresztett bennem. Minket olyan fából faragtak, hogy nem adjuk fel.
Szeretettel,
Janó
Ez így van Janó! Tuti, hogy nem!
Szeretettel: Edit
Remek versedhez kedves Edit szeretettel gratuláloki
Ica
Köszönöm Ica!