Számvetés

Borítékba zárom soraim,
és elküldöm neked és neked….
Nem is betűket rejt majd,
vetetlen virágmagok ezek.

A borítékban még megtalálod,
valahai deszkám és koporsószegem.
Ott kuporog még poros bölcsőm,
melyben anyám dédelgetett.

Neked célzom… neked, s neked!
Beleszúrom még a dact a
megalkuvás felett.

Ha kéred, dobd egy polcra
arra, mely kedves lehet,
kacatjaid között megpihenhetnek.

Borítékba zárom soraim…
holt csend takarja őket.
Gyilkosul hallgatnak,
mint megszelídült fegyverek.