Susog az erdő, játszik a szél,
sebzett lombokról hull a levél,
napok múlnak és itt lesz az Ősz,
hiába várlak, el úgy se jössz.
Szép volt a Tavasz, bimbózó ág,
az a sok szép illatos virág,
neked szedtem a legszebb csokrot,
mint egy álom, ő is szétfoszlott.
Száraz kóró, mi belőle maradt,
már a képed is összeszakadt,
újra véget ér a meleg Nyár,
a szívem téged epedve vár!
1 hozzászólás
Kedves Szaty!
Kedves, érzelmes szerelmes vers. Tetszett ahogy az évszakokat használtad az érzelmeid kifejezéseként hasonlatként. Üdvözlettel: Szilvi