(A csalódás)
Hullva-szállva, lombra ringva
szárnytörött madár csipog,
nyári éjszakán dalolva,
szélbe könnytelen zokog.
Csillag ében égen égve
hallgató, örök titok.
Sóhaj árnyú kósza szélben
egymagamban ballagok.
Hol talál a lét nyugalmat?
Céltalan jövőt takargat?
Éjsötétbe roskadó
szárnytörötten szárnyaló …
16 hozzászólás
Mint mindig, most is elringattak a csodálatos trocheusaid. Nagyon szép. Köszönöm.
Én köszönöm… kedves régi ismerősöm 🙂 Jó, hogy megint itt vagy!
Nagyon szép! Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Köszönöm Panka, nagyon!
Szeretettel: barackvirág
Kedves Barackvirág!
Versed hangulata mélyen megragadott. A verselése is kiváló.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Nagyon köszönöm!
Szeretettel: barackvirág
Szép szavakkal teleszórt versed olvasás közben is szinte elringatott. Szinte hallottam, ahogyan valaki csendesen elszavalja. Tetszik a rövid versed.
Kata
Kedves Kata, köszönöm szépen; örülök, hogy tetszik a versem!
Szeretettel: barackvirág
Nagyon tetszik a stílushoz illő ritmusod, így maga a vers is tökéletes.Elismerésem!!
Örülök, hogy tetszik, ruca, és nagyon köszönöm elismerést!
gyönyörű vers ,és tetszik ,hogy nem zártad le a gondolatok folyását ,üdv:Szekelyke
Köszönöm szépen, Szekelyke!
Üdv: barackvirág
Szia!
"Céltalan jövőt takargat?"
Érdekes sor. Meghökkentem rajta, mert szerintem a jövő nem lehet céltalan. Bár ha önmagában nézzük az időt, mint fogalmat, akkor az telik úgy is, ha nem teszünk semmit.
Elolvasom még párszor, mert tetszik.
Üdv.
Szia Artur!
Van igazság abban, amit írtál… Ha valakit egy nagyobb csalódás ér, vagy éppen apátiába zuhan valami miatt, akkor érezheti magát úgy, hogy nincsenek céljai. Ez egy igen szomorú állapot… találkoztam már ilyen emberrel… és a Te igazságod itt következik… ugyanis ha tudtam neki segíteni, akkor hamar rájött, hogy valójában vannak céljai… csak jött egy "sötét árny", és az eltakarta előle mindet. Ezért rejlik ott az a kérdőjel annak a mondatnak a végén 🙂 Szerintem így értesz engem 🙂 Annak pedig örülök, hogy tetszik a vers 🙂
Üdv: barackvirág
Kedves Barackvirág!
Érdekes és szép vers.Különleges a ritmusa is. A ritmusa olyan akár egy hullámzó patak.
Ez jutott eszembe róla.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Örülök, hogy rátaláltál erre a régi versemre… Sok évvel ezelőtt írtam; akkor kezdtem megszeretni az időmértékes verselést…
Köszönöm a kedves szavaidat!
Szeretettel: barackvirág