A ki nem mondott szavak mögött, érzések vannak rejtve,
Felkorbácsolnak tombolnak, s aztán csendesednek,
Mikor tajtékzik a tenger, a hullámok az égre csapnak fel,
S aztán lecsendesül, hogy csillogó víztükör legyen.
(Kedves)
Arcodon a ráncok sorok,
s közé betűk vannak vetve;
a sorok közt így olvasok,
kívül mosollyal, belül merengve. (Galev)
Bár nevetve mondod, hogy semmi baj.
Lelkedben harsányan sikolt egy hang,
Elég volt! Nem bírom tovább!
Arcodon mégis a mosoly, és megnyugvás.
(Kedves)
Lehet szavaid értelme szép is,
Lehet arcodon valós a kép is.
Hazudhatsz nevetést akkor és most is:
Az Igazi érzést meglátom így is. (Galev)
Szememben könnycsepp, Kristályként csillog,
Szivárvány az égen ívelt hidat von
Pille szárnyán repülök tovább
S te érted mit is akarok igazán.
(Kedves)
Szavaid mögé belátok szivemmel:
bánatot sohajthatsz mind a két szemeddel,
vagy mosolyod ívelhet szivárvány-sereggel,
Én ott leszek, s olvasok szívedben szivemmel.
(Galev)
5 hozzászólás
Közös versetek gyönyörű lett,
Kimondott szavaitok mögött is ott volt a szívetek!
Köszönjük szépen…..
lKdves vagy:)
üdv.
Anikó
Ez így szerintem nagyon rendben van…)
Itt ülök a gép előtt, és csóválom a fejem, hogy mit is írjak még, de azt hiszem mindent elmindtam.
Gratulálok!!!! Nagyon.
Köszönjük szépen, mindketten 🙂
üdv.
ANikó
Nekem legjobban a befejező szakasz tetszik. Egyébként az egészet elolvasva, ha nem lennének odaírva a nevek, összefüggő, egyéni versnek is beillenék.