rohan végtelenbe nyúlt időkön
szelíden,
mint fényekbe forrt
csillagalakzat.
Úgy képződik vetülve
szállván a rezdületlenség
ezernyi képzetén.
Szavakat keres a távol,
lépve az ég felé,
hol áll
a mozdulatlanság
ezredéveibe vesző messzeség,
követve útját,
táncait a szeleknek.
Nézd,
mint forog a kihűlt idő,
s bezárja szívét a mindenségnek,
mert fájnak léptei.
Hallgasd,
hogy mélyülnek hűs öblei
a kimondott szónak,
rezdülve benne
hangszálak lágysága
s annak feszülése,
mit hordanak a hangok ütemei.
Nézd a képzetek irányát,
mit betölt
karjain a végtelen csend,
mit remélne már a világ,
hol zajong a békétlenség,
hordva pernyéit a szél.
Hallgasd,
mint muzsikál a szív
– az emberek szíve –
képlékeny burkainak falán,
mibe ütközik
sorsában a velük való magány,
s mint méltatlan a méltóra,
úgy néz rá.
Mert
magányban ég a mindenség,
hol ködök árnyai lepik az eggyé letteket is,
követve sorsokat ott,
hol daloló ábrándok szőnek reményeket,
azoknak a belülről fakadó bánatoknak.
Hol csúcsosul
pályája az idegeknek,
nekifeszülve annak a napnak,
melyet
nem kíván megélni az ember.
De élnie kell,
mert sejtjei
nem engedik nem élni ott,
hol bezárja képzetét az,
mi mutat benne irányt és utat,
hol kutat ezernyi szálain a most,
hordva könnyeit annak a magzati kínnak,
hogy élnie adatott e földön.
Élnie közönyben,
máig nem apadó könnyben,
ki vágyódik
mindenki után szeretve jóságot,
e holt avarú,
lassan vöröslőn szétmálló,
arctalanul hűvös
idegenben.
10 hozzászólás
Kedves Zoltán!
Nem lehet pár mondatban megközelíteni
írásaod sokatmomdó tartalmát.
"Szavakat keres a távol"
erre a felelet abefejezénél található
mert ki tudne,ki szeretne,ki lenne képes
arra,hogy:
"Élnie közönyben,
máig nem apadó könnyben,
ki vágy"
Nagyon jó megfogalmazás!
Kedves sailor!
Köszönöm olvasásod, s elemzésed értékét!
Bár úgy tudnék írni, ahogy Te verset elemezni!
Több versemet általad értettem meg mélyebben.
Mégegyszer nagyon köszönöm jöttödet!
Kívánok sok erőt a mindennapokhoz!
Vigyázzatok magatokra és egymásra!
Szeretettel üdvözöllek Téged, Barátsággal Zoli Kaposvárról 🙂
…mégis,nagyon sokan közönybem élnek…
"Hallgasd,
mint muzsikál a szív
– az emberek szíve –
képlékeny burkainak falán,
mibe ütközik "
sajnos sokan nem hallgassák
"Szavakat keres a távol,
lépve az ég felé,
hol áll
a mozdulatlanság
ezredéveibe vesző messzeség,
követve útját,
táncait a szeleknek. "
Remek!
Gratulálok csodaszép írásodra!
Barátsággal:sailor
Szép estét
Kedves Zoltán!
Valahogy így érzem, most én is.
“Nézd,
mint forog a kihűlt idő,
s bezárja szívét a mindenségnek,
mert fájnak léptei. “
Kedves Edit!
Köszönöm, hogy olvastad versemet s találtál benne némi értéket!
Kívánok sok szépet és jót a mindennapokhoz, ihletteli percekkel együtt!
Üdvözlettel köszönve látogatásodat, s kedvességedet!
Zoltán Kaposvárról 🙂
Kedves Zoltán!
"Hallgasd,
hogy mélyülnek hűs öblei
a kimondott szónak," olvasom tőled, és mindketten jól tudjuk, hogy a szó már rég nem ugyanazt jelenti mindnyájunknak. Igazi tartalmát átírják, átferdítik a táborok, és azok tábornokai… "
De élnie kell,
mert sejtjei
nem engedik nem élni ott,
hol bezárja képzetét az,
mi mutat benne irányt és utat,"…hát jó utat Neked!!
Elismeréssel: pusztai
Kedves pusztai!
Örülök jöttödnek, s hogy olvastad versemet
s találtál benne némi értéket!
Üdvözlettel kívánva a legjobbakat mindennapjaidhoz!
Zoltán Kaposvárról 🙂
Kedves Zoltán!
Csodaszép versedhez
szeretettel gratulálok:
Zsuzsa
"Nézd,
mint forog a kihűlt idő,
s bezárja szívét a mindenségnek,
mert fájnak léptei. "
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm szépen, hogy olvastad versemet, s
találtál benne olyat ami tetszett, annak külön
örülök!
Szeretettel üdvözöllek Téged és a családodat!
Zoltán Kaposvárról:)