A mindenről szólnak
Fehér papírra tűzve
Mondatokba fűzve,
Sorba kibetűzve,
Közvetít minket és őket,
Éltet hazát, le és felmenőket,
Kultúrát, népet, egyéniséget,
Kihűt és éget, felidéz téged.
Honnan a szavak ereje, értelme?
Édesanyák keblébe, éltető tejébe,
Gyermekként szívjuk magunkba:
Anyák, nagymamák ölébe omolva,
S a szó ott marad ajkunkon-megbújva.
Az elmondott mesék, az isteni igék,
A szavakkal eldalolt versikék,
Minden jelentése, hangulata, képe,
Félelme merészsége, minden ékessége.
A színek és a vágyak, fények és az árnyak,
Szavakkal felemelnek, vagy megaláznak.
A szónak terhe is van,
Gondterhelt vagy gondtalan,
Hasznos vagy haszontalan,
A csúnya és a szép,
Az erő a gyengeség.
A tisztaság, a bölcsesség.
A szerény és kevély,
A gazdag és szegény,
A hit és a tény,
A bukás és esély.
Mind-mind szóra kél.
Minden, szó akar valamit!
Épít, rombol, ölel, vagy eltaszít.
A szó hűséges, csak értelme csal
Gyötör, mélyen a szívedbe mar
Vagy sebeket gyógyít, ha akar.
Értelmed szavakra ébred fel;
Szavakkal búcsúzol, örökre menned kell!
4 hozzászólás
Nagyon jól látod mire képes a szó. 🙂 Ismét egy hosszú vers! 🙂
Nagyon jó!
Hát, mit mondjak. A szavakról már én is írtam egy verset, s tulajdonképpen egybevág a tiéddel. De a tiéd talán szebb. Gratulálok: Colhicum
Kedves Boer,…………Daisy,………..
Colhicum
Köszönömszépen!
Üdv:Marica:)))