szavamba vág a szike

szavamba vág a szike
a boncasztalon
fekszik minden mondatom
mondhatom
izékre szedve
szó szót követ a kövezet
résein megalvad a rím.

igém kés metszi vágja
úgy teszek mintha fájna
– közben nevet
ha vicceset mond –
jaj! drága boncnokom!
kérlek ne kacagj
ha lehull az igekötő.

főnemem láthatod itt
(ha angolul is mondom: here)
és mi mellette van
helyhatározatlan
némi- (jobban mondva)
nemiségem jele –
úgyis forma-linba kerül.

de legbelül tudom, hogy
minden mellék- és főnevem
pusztán névmás
(ha kicsit személyes is)
vagy egy határozott névelő
és hallatán kerül elő
a (jó(l)) csengő frá(s)z-is.