Vagyok örök hőemelkedésben, láztalan –
fájjon hát, legalább, ami még hátra van!
Nyakszirtemen érezzem ostorát a létnek,
szakadjon a hús, és hasadjon a lélek
millió darabra, akár kristály, ha törik,
vérző sebeim majd önmaguk kötözik.
Áldottabb bármi kín, mint a puszta létezés,
ki égni vágy, annak száz máglya is kevés.
Száz máglya
Szerző: Netelka
2 hozzászólás
Kedves Netelka!
Mélyen értem fájdalmas soraid, mégis…Továbbgondolva, ha nincs konkrét cél (vagy ha van, de elérhetetlennek tituláljuk), a tűz bennünket éget el, jobb híján…
Égj, de ne Magad ellen! (Ezt csak azért, ha őszinte belső érzést fejtettél ki nagyszerű soraidban!)
Boldog névnapot kívánok Neked!
Üdv: wryan
Megfogadom a jótanácsot 🙂 És köszönöm a köszöntést 🙂