,,Közel már, aminek jönnie kell…
Bitte, e felhajtás kérem minek?
A szép, új plasztikkorszak közeleg…
Barátim, eszmék, rendőrspiclik, ég veletek…
Sakkoztunk. Mattot kaptam. De nem sirok.
Agyam kellett. Gondolatim. Olvassátok. Most irom…
Egy perc, és kék agytintával ott lesz minden a falon.
Várjatok csak… Máris megyek… Francba, besült ez a szar!
Német pisztoly…
Olcsó lőpor…
Hova jutunk? Van, aki hall?
Hören sie mich? Niemand!… Méndegy. Es ist mein eigener Innermonolog.
Muss ich warten, míg becsempésznek még egy pisztolyt és golyót?
Egye fene.
Wenn Gott das will, pár napig még maradok.
Leköpdösöm noch paarmal az embert s vele a kort.”
1 hozzászólás
Bekerültél a kedvenceim közé! Csak olvasgatom a verseidet, annyira sokrétűek, mind témában, mind formában, nagyon tetszenek! Üdv, Poppy