Úgy szedte a lábát a nyár, mint az őz,
s nézd, most nálunk vendégeskedik az ősz.
Arany, vörös, sőt rőt színekben ropja,
hűs szél pörgeti, forgatja, s feldobja.
Jót kacarászik, majd a földre lehull,
még mielőtt a zord, csipkés tél befut.
Nézd, már bánatos, néma, deres, fájó,
avart sző az ősz, úgy, mint pók a hálót.
Egyre hűvösebb, opálos az este,
szél tajtékzik, ver az eső, a beste.
A víg nyár már csak az emlékemben él,
ám még hallom, hogy a szívemben zenél.
4 hozzászólás
Kedves Suzanne!
Csodaszép lett!
Természeti képeid nagyon tetszettek!
"Úgy szedte a lábát a nyár, mint az őz,
s nézd, most nálunk vendégeskedik az ősz.
Arany, vörös, sőt rőt színekben ropja,
hűs szél pörgeti, forgatja, s feldobja."
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
De örülök! 🙂
Köszönöm szépen, hogy most is nálam jártál, kedves szavaidat, gondolataidat, idézést.
Örülök, hogy most is tetszett a versem.
Kellemes és szép napokat kivánok, jó egészséget.
Üdvözlettel: Zsuzsa
Kedves Suzanne!
Ha ilyeneket olvashatok:"avart sző az ősz, úgy, mint pók a hálót.", hát azt csak elismerni tudom.
Tisztelettel: pusztai
Kedves Pusztai!
Köszönöm szépen, hogy nálam jártál, kedves szavaidat, gondolataidat, idézést.
Örülök az elismerésnek.
Kellemes és szép napokat kivánok, jó egészséget.
Üdvözlettel: Zsuzsa