Engem is elborít a szégyen,
mert a híradót nézem éppen.
A disznólábakat a parton,
ott, a szép pesti Duna-parton,
hol emberek százai álltak,
mezítláb, háttal a halálnak.
Arccal a lebukó napnak,
vagy az utolsó virradatnak,
ott állt a sok ember, és csak várt,
s nem akarta hinni a halált.
Nem hitték, hogy tovább már nincsen…
Nem hitték, hogy meghalt az Isten…
Lehet, Istennek más dolga volt?…
De mondjátok, az EMBER hol volt?
Pesten, Európa közepében
mért csak a disznók voltak ébren?
Hol voltatok művelt emberek?
Mondjátok meg, mitől féltetek!
Történhetett-e ennél rosszabb?
Embertelenebb, vagy gonoszabb?
Halottak lebegtek a vízen,
gyilkosok alig néhány tízen.
Hol voltatok apák és fiak?
Hol voltatok akkor férfiak?
Szégyenetek magamra veszem.
Ti vétketek az én szégyenem.
Ahogy tudom, a dolgom teszem,
csak legyen erőm, hogy megtegyem
akkor is, ha belepusztulok,
kimondjam azt, amit gondolok.
40 hozzászólás
Valóban a történelmünk egyik szégyene volt az eset. Sajnos volnának ma is akik megtennék. A vers jó és figyelemfelkeltő mindenki számára, a gyűlölködés sehová sem vezet. Barátsággal! Attila
Kedves Attila!
Magam még ott tartok, hogy nem veszi be az agyam, hogy ez megtörténhetett.
Nincs még egy emlős, vagy bármilyen fajú élőlény, ami ilyen gyalázatos gaztettekre képes.
Szégyellem ember voltomat.
Üdv. a
Miközben olvastam, egyszerűen megindultak a szememből a könnyek… azt hiszem, ennél többet nem igazán akarok írni…
Igaz, amit Attila írt alant…
barackvirág
Köszönöm Mónika.
Üdv. a
Nagyon kemény vers, lelki értelemben értem. Tényleg szégyen… Jól megírtad, tartalma ellenére nagyon tetszett. Szeretettel: Andika
Köszönöm kedves, elismerő szavaid Andika.
Üdv. a
Ezt nem hiszem el, hogy te írtad…az előző versedben meg…no nem ragozom. ha ez az igazi éned, akkor le a kalappal, és felveszem a sábeszt.. A szörnyű tragédiát, a zsidó honfitársaink Dunába lövését én is szinte magamra veszem, mintha köztük lettem volna, pedig…de nem esem abba a csapdába, amibe ilyenkor szoktak.
A disznólábak megjelenése utáni tüntetésen a " Cipők"-nél én is ott voltam egy fehér rózsával a kezemben. Scholléktól vettem a jelképet…a németektől kéne példát vennünk, miként dolgozták fel a traumát, és irtották ki nem csak a művészetből, de a közbeszédből is akár a kétértelmű antiszemitizmust, a gyűlöletet.
Ha hiszed, ha nem, én is írtam egy versemben " A tizenharmadik" címmel erről a Dunapartról a disznólábakról.
Előző versedtől eltérően ezúttal nem a verstechnikát díjaznám, hanem a tartalmat, a bátor kiállást.
Üdv: Cal
Kedves antonius!
Ez nemcsak egy vers, ez egy dal! Szinte hallom a zenét a háttérben. Szívbemarkoló és elgondolkodtató, és dallamos. Egy szál gitárral előadva is teljes siker.
Gratulálok!
Üdvözlettel:
Sanyi
Köszönöm Sanyi. A baj csak az, hogy nincs nekem egy szál gitárom se. 🙂 Egyetlen szál se.
Üdv. a
Szia antonius!
Nem számít, hogy mikor írtad, az sem lényeges, hogy irodalmilag miként ostorozod önmagad. Tartalmában rejtőzik a lényeg, ehhez a tartalomhoz pedig teljes mértékben csatlakozom.
Köszönöm, hogy olvashattam, azt is, hogy kifejezhettem véleményem, meg azt is, hogy sokunk nevében (helyett) megírtad.
Szeretettel: Kankalin
Köszönök mindent kedves Kankalin.
Üdv. a
Fájdalmasan szégyenteljes korszakra emlékezteted az olvasód. Nem lehet elégszer felhívni a figyelmet, hogy soha ne történhessen meg
Szeretettel gratulálok: orosulán
Kedves oroszlán!
Nem történhet meg még egyszer. Mindannyiunk felelőssége.
Üdv. a
Kedves antonius!
Ezt a korszakot ép ésszel tényleg nem lehet feldolgozni. Mikor először hallottam ilyen eseményekről, én sem tudtam elhinni, hogy megtörténhetett. Teljesen jogos a harag és a számonkérés, amely versedből sugárzik. Ezen kívül nagyon tetszik a tárgyilagos és világos nyelvezet, ahogy félreérthetetlenül mesélsz és ítélsz. A mű lezárása is pontos, szinte tökéletes. Nagy baj, hogy mindez megtörtént, de ennél sokkal súlyosabb, hogy az ember nem igazán tanult ezekből a hibákból. Nap mint nap szembesülhetünk brutális gaztettekkel. Nem csoda, hogy sokszor szégyelljük emberi mivoltunkat. Nagy vers.
Üdv.:Tamás
Tamás, Tamás!
Én pedig ismét gyönyörködöm a hozzászólásodban. Tanítani való. Köszönöm értő, kedves szavaid.
Üdv. a
Kedves Antonius!
Versed minden gondolatával egyetértek. Felelőtlen és kegyetlen gondolat egy népfajt csupán a létezésért is gyűlölni!
Egyik válaszban írt szavaid is igazak: "Nincs még egy emlős, vagy bármilyen fajú élőlény, ami ilyen gyalázatos gaztettekre képes."
Történelmünk szégyene, hogy ez országunkban megtörténhetett.
Jó, hogy idetévedtem, s olvashattam soraidat.
Szeretettel: Kata
Kedves Antonius! Már kimondtad. Igen szégyen volt és szörnyű tett. Nem vagyok vészmadár, szerintem ma is lennének ilyen emberek akik megtennék. Nagyon tetszik versed, csak gratulálni tudok. Baráti üdvözlettel Éva
Szia!
Szörnyű, hogy ilyesmi megtörténhetett. Fájdalmas kiáltásod mély együttérzésről árulkodik. Ezt az egészet a szégyen pírja nélkül nem lehet feldolgozni.
Szeretettel: Eszti
Kedves antonius!
Jó, hogy írtál erről a szégyenletes gaztettről. Itt a tartalomban van az érték, de maga a vers sem olyan rossz, mint amilyennek képzeled.
A zsidó nép elleni pogromok Isten elleni hatalmas bűnök. Ő ugyanis a zsidó népet választotta a magáénak…
Szeretettel: Klári
Nagyon szépen köszönöm mindanyitoknak a kedves szavaitokat, kitűntető értékeléseiteket.
Üdv. a
Antonius!
Számíthatok rád akkor a "Cipők"-nél a legközelebbi megemlékezésen?
Üdv: Cal
Elmondhatnád e verset és én is az erről szólót, a nyilaskorszak rémtettteit, és felhívnánk közösen a figyelmet arra, hogy milyen jelszavak,kijelkentések izzítják ma is azokat, akik megtennék hasonlóképpen. szerintem a versekkel lehet a legszebben megfogalmazni felhívásunkat.
Üdv: Cal
Kedves Antonius!
Nem értem miért, de könnyeket csalt a szemembe ez az emlékezés. Gyönyört fakasztóan le van írva az a rémtett, ami egykoron azon a helyen megtörtént. Aminek nem lett volna szabad soha megtörténnie. Ilyen a magyar történelem. Sok olyan dolog is megtörtént velünk, amitől az Isten a többi nemzetet megkímélte. Ha a 2-es villamoson járok mindig megemlékezem, ha rátekintek a cipőkre. Gratulálok a vershez! Üdvözlettel: Szilvi
Köszönöm szépen kedves Szilvi.
Üdv. a
Gondolataimban érzéseimben tehetetlen vagyok. Mindez megtörtént, megtörtént és szóval még mindig kifejezhetetlen ez a lelkiállapot. Olvasom,látom a betűket,de a tartalom
bennem kavarog.Lehet-e bármilyen jóvátétellel tompítani ,feledtetni a megtörténteket?
Talán arra kell gondolni ezek az emberek szerettek, s akik velük ezt tették, róluk higgyük azt beleroppantak bűnük súlyába, mert a szégyen nem elég !
Üdv.festnzenir
Kedves festnzenir!
Azt gondolom, nem az a dolgunk, hogy feledtessük a történteket. Sokkal inkább az, hogy az embert szembesítsük a gyalázatos tettével.
Hogy tudatosítsuk, vannak vétkek, amikre nincs bocsánat, nincs feloldozás. Amíg egy ember él a földön, szégyellnie kell, hogy ez megtörténhetett.
Köszönöm látogatásod. a
Rendben Antonius!
Így csak egy vers marad a sok közül, és elveszik a virtuális folyamban. 🙁
kár!
én megyek, de ne feledd Kányádi Sándor szavait: " A vers az, amit mondani kell!"
Üdv: Cal
Kedves Antonius!
Igen, jól emlékszem erre, 2009-ben a pesti alsó rakparton lévő, az 1944-45-ben a nyilasok által a Dunába lőtt zsidók ezreinek emlékére állított "Cipők a Dunaparton" emlékművet gyalázták meg azzal, hogy disznó csülköket tettek a cipőkbe. Az idén tavasszal pedig Raoul Wallenberg szobrát "dekorálták ki" disznó csülökkel. A disznólábat az elkövetők feltehetőleg azért tartják alkalmasnak a zsidó-témájú szobrok megbecstelenítésére, mert a vallási előírásokat betartó zsidók nem esznek sertéshúst. Raoul Wallenberg azonban nem volt zsidó, a Dunába lőtt emberekről pedig nem lehet tudni, hogy vallásosak lettek volna.
Versedben a múlt szégyene a jelen szégyenével lejti a táncát, egy vigasztalan körmenetben.
Felkavaró a versed, mintha telt, de nem múlt volna idő, a disznólábakat megírhattad három éve, és megírhatod három év múlva. Itt lesznek, jelen lesznek büdösen, megrágatlanul. Judit
Igen. Akármennyire taszító és ellenszenves az általad felvillantott jövőkép, sajnos nem elképzelhetetlen.
Köszönöm, hogy meglátogattál, s megtiszteltél a gondolataiddal.
Üdv. a
éppen most értem haza a NEM-ről és megemlékeztünk többen is a cipőknél.
örülök, hogy találtam ilyen bátor kiállású verset is.
gratulálok: Alain Camp
Köszönöm szépen a kedves szavaid, értékelésed.
Üdv. a
Kedves antonius!
Elöször olvaslak!
´Engem is elborít a szégyen´…engem is!
´De mondjátok,az EMBER hol volt?´
…
´Ahogy tudom, a dolgom teszem
csak legyen eröm,hogy megtegyem´
Tedd!
Üdv:sailor
Kedves Antonius!
Köszönöm Neked, hogy megírtad ezt a verset. Gondolom, sokan vagyunk Veled egy véleményen. Szép megemlékezés, dühös, fájó kifakadás, gratulálok! Szeretettel: Magdi
Kedves Antonius!
Én még nem is voltam amikor ezek az események történtek.Csak hallottam róla.
Szép emlékezés nem igazán szép eseményről.
Üdv: Ági
Kedves antonius!
Én attól tartok, hogy talán nem is feltétlenül a műveltség az, ami hiányzik az emberekből, hanem a tisztaság. Azt megszerezni pedig nem lehet, csak törekedni rá. De remény az mindig van! Legalábbis én ezt szeretném hinni!
Deiphobae
Nagyon szépen köszönöm a figyelmeteket, kedves szavaitokat, s a megtisztelő értékeléseket.
Üdv. a
Annyiszor olvastam már, úgy érzem nem hallgathatok, mert én is így érzem.
Gratulálok: oroszlán
Köszönöm szépen.
Üdv. a
A cím, amit ennek a versednek adtál, pontosan tükrözi a mondanivalóját. (Eszembe juttatta egy régi kedvenc versemet, Székely János: Semmi soha. Talán ismered.)
Amit Te ezzel a művel alkottál, az formailag, és tartalmilag is nagyon nagy! Csak gratulálni tudok!
Nem ismerem, de megnézem. Köszönöm a látogatásod, kedves szavaid. a