Szél hozott Téged, szél vitt el,
Azt se tudom már, hogy kivel.
Szálltunk őszbe, meg tavaszba,
Csak az az érzés maradna.
Ne törődj ám csak senkivel,
Szél hozott Téged, szél vitt el.
Szállunk, az égen, és repülünk,
Idő se tudja már a nevünk.
Szállunk őszbe, majd tavaszba
Legalább, álmunk maradna.
Törődök én már senkivel.
Szél hozott Téged, szél vett el.
Az érzés néha hiánycikk,
Sokszor valami hibádzik.
Netalán tán az évszakok,
Nélkülük egész jól megvagyok.
Ősszel, meg ravasz tavasszal,
Köztük senki se vigasztal.
(Szandálok, cserbe hagytatok,
Elkoptak már a vén csatok,
Öregednek a nappalok.
Csoszogi, vén suszter vár reám,
Meglátogatom majd délután.)
6 hozzászólás
Tisztelt túlparti!
"Szállunk, az égen, és repülünk,
Idő se tudja már mi nevünk.
Szállunk őszbe, majd tavaszba
Legalább, álmunk maradna."
Piszkosul jó sorok 😊
"Szandálok, cserbe hagytatok,
Elkoptak már a vén csatok,
Öregednek a nappalok.
Csoszogi, vén suszter vár reám,
Meglátogatom majd délután.)"
Hmm, ez amilyen humoros pont annyira komoly is….
Én ezt érzem mögötte.
Örülök,hogy mostanság gyakrabban ír verset/prózát.
Maradjon ez így 😊
Tisztelettel: Alkonyi
Tisztelt Alkonyi!
Hálás vagyok, hogy elolvasta.
Tisztelettel: túlparti
Kedves Túlparti!
Tetszett a versed, nem jobban, mint a prózáid…a zárójeles versszak jól érzékelteti, hogy nem tudunk szállni.
Szeretettel
Ica
Kedves Oroszlán!
Igazad lehet…
szeretettel: túlparti
Kicsit adys, kicsit alkonyis, persze túlpartis is. Nem rossz.
Üdv: Kati
Szia kedves "Szil"!
Hálás vagyok, hogy olvastál, köszönöm!
Lehet, kissé kiégtem, kevesebbet írok majd, de maradok a saját stílusomnál.
Üdv: Túlparti
és, még egyszer köszönöm, hogy olvastál!