Állunk egymással szembe’,
Közöttünk az egész világ.
Túl nagynak tűnik a távolság,
De benned a szív, bennem a dobbanás,
És a világ bennünk él tovább.
Itt állunk Te és én,
EGYÜTT a világ közepén.
Tudom én, őrült vagyok,
Hisz sokszor csalódást okozok,
De kellett egy rossz álom, mikor azt hittem, minden elromlik,
Hogy felébredve tudjam, nélküled világom összeomlik.
Odaadnám érted mindenemet,
De akkor mit is adhatnék neked?
Nem maradna más, csak a vágy, hogy átöleljelek,
És a szívem, ami örökké a tied.
Itt vagyok én, és itt vagy Te.
Állunk egymással szembe’,
Közöttünk az egész világ.
Túl nagynak tűnik a távolság,
De bennem a szív és benned a dobbanás.
Együtt tanulunk meg szeretni, ez az, mi csodás.
Itt állunk Te és én,
Ketten a világ közepén.
4 hozzászólás
Szia Dusi!
Nagyon szépet írtál, elolvasom a többi versedet is!
Szeretettel: Falevél
Köszönöm szépen! 🙂
Szia:)
Nagyon jó a versed, és az utolsó sor, ahogy végíg kiséri, és átszövi a mondani valot, hát gratula:Szeretettel Kriszti
Egyikben a szív, másikban a dobbanás, és ketten együtt adják ki az egészet. Szép ötlet.