keserűségbe harap a derű
míg fel nem falja teljesen
sötét felhőbe fürdik a sugár
míg ki nem pancsolja csendesen
szemlélőknek, eszmélőknek
mosolyogni kéretik
esztelenség elfeledni
mindez bennünk létezik
szellő lágyan lengedez
By laadBy laadBy laad
4 hozzászólás
szellemes, nékem tetszett, mosolygok is: íme 🙂
az első versszak az eredeti költői képeivel fogott meg, és kevésbé a rímeknek, ritmusnak, a másodikba már helyére került, itt viszont a csattanó zúzta a képeket…picit pofozni kéne még talán…
Üdv: Cal
köszönöm az értékelést
van benne valami 😉
Szia!
Véletlenül ráakadtam erre a versre, és rendkívül tetszik! Igen jó a hangulata, és van benne némi megmosolyogtató…
Gratulálok hozzá!
Gy.
Nekem is tetszik.
Az jutott eszembe, hogy parázna derű. Nem tudom megmagyarázni miért és nem is akarom.