Tavasz serkenti álmos rügyeit,
Nyár érleli gyümölcseit,
Kamrája polcaira hordja őket gondos Ősz,
Amúgy, a télre, mi szükség van itt?
Lassan vet véget az Idő a mának.
Utolsó órák álmosak már, bénán sántikálnak.
Aludni? Nem túl nagy élvezet.
Nem ajánlaná, csak mindenkinek.
Aludni el? Ajánlja senkinek.
Nem értek haza még az összes részegek.
Éjszaka vet nékik majd puha ágyat,
Huncut csillagok meg nékik asszisztálnak.
Remízbe ér az utolsó villamos,
Már csak kicsit se csilingel,
Csupán csak álmunkba kilincsel,
Aludni nem hagy.
Álomban, kerülnek elő a titkos dolgok,
Rengeteg régi, majd elfeledt holmi,
Rád gondolok. Mindegy, én akkor se tudok még
Negatív teret rajzolni.
10 hozzászólás
Elképzelni könnyű a negatív teret. Megrajzolni már nehezebb. Tetszik.
Kati
Igazad lehet!
túlparti
Tetszéssel olvastam ezt a jó kis "túlpartis" verset.
(A negatív tér gondolata már eleve kreativitást sugall.)
Laca
Van ám negatív tér!
Csak nehéz megrajzolni.
(De ami késik, múlik…)
túlparti
Tetszett az altatód, jó, hogy nincs negatív tér.
Szeretettel gratulálok
Ica
Negatív tér pedig van, de ne zavarjon, cseppet se!
szeretettel: túlparti
Kedves túlparti!
Ez a verse dallamos, és elvont számomra.
"Aludni? Nem túl nagy élvezet.
Nem ajánlaná, csak mindenkinek.
Aludni el? Ajánlja senkinek"
Különösen ez a három sorocska ragadta meg tekintetem 🙂
Több ilyen verset:)
Üdvözlettel:Alkonyi
Szia Felhő!
És, köszönöm, hogy plvastad!
túlparti
Kedves Túlparti!
Ez olyan álmosító egy vers.Azt hittem elalszom.Olyan mint egy éjszakai utazás.
Szeretettel:Ági
Aludni kell mindenkinek!
Szeretettel: túlparti