Múlt évszázadban, hideg szellők szárnyán, fagyos rideg télen
tévedtem a Földre; zord tájat fehér hó lepte, amikor emberré lettem ,
Szüleim két fiú után a kislányt örömmel fogadták, sötét hajnalon,
távoli egyházközségbe a születést bejelenteni sietett Apám lóháton.
Az élet göröngyös útjait járva, kedves szüleim vezettek engem.
Életemben voltam boldog, sajnos nem olyan gyakran, ahogyan
szerettem volna. Ha láttam napfényben zöldülő mezőt, tündöklő tájat,
a virágzó fákat, életem nyomasztó gondjait elfeledtem mindjárt.
Jött a háború, fiatalon magamra maradtam az égiekre támaszkodva.
Mégis bíztam a jövőben, hittem: majd csak megtalál a boldogság.
Ahogy a Sötétség oszlik, a Fény kivirágzik, és győz az igazság.
Ha az utat gát takarja előttem, kétségek gyötörnek, sírva fakadok.
Bizakodtam, ha borús idő után kisütött a Nap, mindjárt másként
láttam a gondokat; feledtem a csalódást, szőni kezdtem ismét
a szép álmokat. Sokszor beborult a csillagos Ég is felettem,
szép remények széllel szálltak, szívemből kihullt a reménység.
Ha túl nehéz lépések álltak elém, amit erőm már nem bírt el,
a hitem úgy elröppent, mint a költöző madárraj, ha útra kel.
Szerettem élni, de kemény az élet: többször kellett szeretteimet
temetni: előbb drága szüleimet, majd három fiútestvéremet,
kik egymás után sorban követték őket; engem borult-sötétségben
magamra hagytak. Kegyetlen válságos időben magam küzdöttem.
Ha örömünnepre kongnak a harangok, a város utcáin a fények
kigyúlnak: gyertyák díszítik az ablakokat, és az emberek ünneplő
ruhát öltenek, hiszem, már többé nem kell félnem a sötétségtől,
mert végre a válságos időt is elviszi egy hideg szél fejünk fölül.
Mindig igyekszem a szép csillagos ég alatt értéket, szeretetet
sugározni, szerény versekkel embereknek és minden élőlénynek.
Ha tetszik alkotásom, lelkem örvend, szép napokat élve. Örömmel
írok verseket, novellákat, virágcsokorban nyújtom át, és kérem
a jóságos Isten szerető áldását. Hogy ki vagyok, senki se gondolja,
csak a jó Isten tudja, honnan jöttem, ki vagyok: hideg szellő hozott
engem; köd előttem, köd utánam, ki tudhatja, szellő visz el, ha eljő
az utolsó órám. Kérésem és végrendeletem: majd Budapesten a
Farkasréti temetőben szórják szét poraim, (majd Attila kisfiamét),
hogy kedves szüleim közelében pihenjük ki a földön átélt súlyos időket.
*.*-*.*
8 hozzászólás
Kedves Kata! Egy nagy folyó méltóságteljes futása jut az eszembe, ahogy olvasom. És tényleg: olyan egyszerű, természetes, és szép, mint ahogy a folyó folyik. Kivánom, hogy még nagyon messze legyen az a Nagy Óceán, melynek vizébe egyszer minden folyó belefut. Szellők szárnyán jöttél, mondod, s el tudom képzelni, jön a kis Kata, hozza a fagyos téli szél, apukája, anyukája, testvérei örömére. Most nekünk is ünnep, h itt vagy, amikor köztünk vagy. A Jó Isten szerető áldása kísérjen! Nagyon nagy szeretettel: én
Kedves Laci!
Gyönyörű szavakkal illettél, olyan mint egy ima.
Szeretettel megköszönöm, és én is Neked minden szépet-jót kívánok
Kata
Kedves Kata! Csodaszépen megírtad történetedet, nagyon tetszett! 🙂 Kívánom hogy minden álmod, vágyad váljék valóra! 🙂 Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Álmaim nem lehetetlenek, talán még valóra válhatnak.
Köszönet kedves-szép szavaidért, a gondolati csillagokért
Mindig várlak szeretettel: Kata
A csillag is jár érte! 🙂
WOW.Szivbol gratulalok,kedves KATA!Megerintett az a szavakba zart szinpompa amivel ezt a csodas alkotasod atadtad a jelenlegi&jovobeli nemzedekeknek is.Szivbol kivanok:Kellemes Nyarat&Jo Eleterot,hogy meg sok+sok szep alkjotasod szulethessen,mivel most es mindorokre szukseg van igaz erzesekbol fakado tanacsokra es ihlettel az ertekek atadasara.Szeretettel&Tisztelettel;KISS SANDOR/SANKASZKA/-BUDAPESTI ALKOTOMUVESZ/HUNGARY/EUROPE/&SPANYOLORSZAGBAN TARTOZKODO&LATINO CORAZON
Kedves Sándor!
Kedves vagy, hogy még a messzeségben is gondolsz ránk, kis hazánkban élő nemzedékre. Többször látom, hogy érdekelnek, ami itt, a Napvilágnál történik. Messze van Spanyolország, a modern világban a messzeséget is meg lehet lépni. Köszönöm a jó kívánságokat, de nemsokára már elmúlik a szép nyár…
Köszönöm szépen, hogy meglátogattál, mindig szívesen fogadlak.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata.
Én is bejártam már utam nagyobbik részét, és magam is sokszor merengek el az időn, mely száguldva rohan a jövő felé, miközben lassan elnyeli, a múltba zuhanó perceket. Tetszett az írásod.