Személyes fájdalom

Az igazi fájdalom halk és személyes,
Mindenkinek kijár a helyes porció.
Félénk fantáziád fölötte szegényes,
Ha azt hiszed, ez átok vagy retorzió.
Nem dobhatod el, nem veheted át másét,
Ha a kereszt egy darabját lefűrészeled,
A jövendő titkait ki nem fürkészheted,
S nincs olyan szakadék, melyen akkor átérsz.
Hogyha mindig csak a gondtalan lebegést várod,
Végleg lezuhansz, s nem ismered meg a világot.

Becsüld meg mindenkor a saját fájdalmad,
Nem lesz sóvárgó, ki ezt elvehetné tőled!
Az ösztönök alku nélkül, tovább szárnyalnak,
Nem kell nékik gyönyör s mámoros varázsszőnyeg.
A földi kínlódás a mennyben is átok,
De megmenekülsz, mert tiszta tudattal érzel,
Csak még erősebb leszel, ha méltósággal vérzel!
Figyelj, s egy nap újra nyílnak a virágok,
Bár most elfedi őket életed tele,
A természet szívós, ő nem pusztul bele!

Győzd le sürgősen gyerekes fóbiád,
Soha ne veszítsd el az öniróniád!
Szenvedéssel fizeted az egyensúly árát,
Ma eljárhatod mégis a felejtés táncát,
S ha bús szívet vigasztalsz, neved legyen áldott,
Lám, megismerted egy kicsit a világot!