A pillák még megrebegnek,
párás szemeket lepleznek,
vonalas résnyire nyílnak,
majd sértetten becsukódnak.
Csiklandozó kávéillat,
mint gerjesztő fuvallat
száll az éteren szabadon
orral incselkedő utakon.
Hideg vizes tisztálkodás
a friss, reggeli mosakodás.
Rádöbbent a jelen napra,
ébren tart sok-sok órára.
1 hozzászólás
Szendergően szenvelgő a versed, olyan "éppen ébren vagyok, de még nem létezem"…hangulata van:) Tetszett!:)