Szenteleky Kornél: Ezüst tulipán / Silberne Tulpe

Ezüst tulipán

Valahol a magyar mesének
smaragdos selymes mezején,
száz színben szikrázó napfényben
elém villant egy lenge lény.

A tünde lény ekképpen szóla:
„Milyen volt az utad? Nehéz?”
Szemében bús fények csillogtak,
s haja aranylott, mint a méz.

Intettem, és ő így folytatta:
„Tovább kell menned, még tovább,
de utadra virágot adok,
s e virág néked lángot ád.

Lángot, erőt, vigaszt s világot,
hogy mindig tudjad, merre menj.”
Mentem tovább, elmúlt az álom.
Az út nehéz, sötét a menny,

az éjszaka öröknek látszik,
és végtelennek az ugar,
de virágom egyre világít,
s utat mutat, mint égi kar.

Nézem a szirmok fényvarázsát,
a tulipánra hajolok,
s most értem csak a bűvös rejtélyt:
a szirmok közt egy szív dobog!
Egy szív dobog! Egy szív ragyog!

Szenteleky Kornél: 1893 – 1933

Silberne Tulpe

Im irgendein Märchen von Ungarn
auf seinem smaragdseidenen Flur,
in den hell funkelnden Sonnenschein,
ein hübsches Wesen in der Natur.

Das Elfenwesen sprach ganz leise:
„Wie war deine Reise? War schwer?”
In ihren Augen ein helles Licht,
und ihr Haar war goldig, leger.

Ich winkte ihr ‘d, sie sagte leise:
“Du musst gehen, ohne Schramme. »
Ich geb’ dir Blumen auf dem Wege
‘d diese Blume gibt dir Flamme.

Flamme, Stärke, Trost und die Welt, dass
du weiter gehst ohne Fimmel.“
Ich ging weiter, der Traum war vorbei.
An harte Strasse, bei dunklem Himmel,

die Nacht schien wie eine Ewigkeit
und die Brache war so endlos,
doch meine Blume leuchtet heller,
auf dem himmlischen Weg, angst los.

Ich schaue auf die Blütenblätter
und lehne mich an die Tulpe,
‘d, jetzt verstehe ich nur das Rätsel:
Ein Herz schlägt zwischen der Pulpe!
Ein Herz schlägt auf der Blumenstulpe!

Fordította: Mucsi Antal-Tóni