Este
Ködbe veszett a hegyek orma,
Már esteledik csendesen,
A szürke égen a legelső
Halovány csillag megjelen.
Utána jő a többi; lassan,
Félénken gyul ki mindenik
S mire a földi lárma elhal,
Az egész menybolt megtelik.
És kápráztató fényözönnel
Kigyullad az égboltozat,
Rejtelme, titka a magasnak
Kitárul im egy percz alatt.
Ha vége van a küzdelemnek
S magányom csendje rám borul,
Szivem is ugy gyullad ki lassan,
Mint az ég, hogyha alkonyul.
Előbb csak egy-egy halvány csillag,
Egy-egy emlék, egy gondolat;
Aztán kigyullad észrevétlen,
Mint csillagos menyboltozat
És mint a hold fenséges utját
Megkezdi halkan, nesztelen,
Ugy száll emléked lassan által
Csillagsugáros lelkemen.
Szentessy Gyula: 1870 – 1905
Abend
Im Nebel ist der First verschwunden,
es kommt langsam das Abendrot,
der erste ist am grauen Himmel,
ein schwacher Sternlein erscheint schon.
Und danach kommen alle; langsam,
dann leuchten alle schüchtern auf
und wenn der irdische Lärm verstummt,
der ganze Himmel füllt sich auf.
Und mit einer blendenden Lichtflut
aufleuchtet der ganze Himmel
das Geheimnis von himmlischem Hoch
Entfaltet sich im Gewimmel.
Und wenn endlich der Kampf vorbei ist
meine Einsamkeit ist plagend,
dann auch mein Herz so entbrannt langsam,
wie der Himmel in dem Abend.
Zuerst nur langsam ein paar schwacher Stern,
eine Erinnerung, ein Standpunkt;
dann entzündet sich unbemerkt,
für Sternengewölbe der Startpunkt.
Wie der fürstliche Weg des Mondes
es beginnt, leise und ganz still,
so fingt die Erinnerung an dich,
an, mein Stern bestrahle Seele.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
2 hozzászólás
“Ugy száll emléked lassan által
Csillagsugáros lelkemen.”
Nagyon szép sorok. Tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm Rita…üdv Tóni…