Láttam az utczán . . .
Láttam az utczán. Lassan ment szegényke,
Rongyos czipőben, dideregve, fázva.
Fáradt volt minden mozdulata, lépte,
Csüggedt volt, mint egy földre hullt madárka.
A piros rózsák elvirullak arczán,
Ránczba vetődött keblén bő ruhája.
Munkába ment egy kis kosárral karján
— Üres kosárral ment szegény a gyárba!
És oda léptem : — Támaszkodj karomra,
Majd elkísérlek léged én, kis árvám.
Öntsd könnyeid ki s bánatod megosztva
Emeld fel újra szárnyad, kis madárkám.
Majd elkísérlek — s aztán reggel, este
Érted jövök, te elhagyott, te árva.
Hozok rózsát arczodra, dalt szívedbe
És kenyeret az üres kis kosárba . . .
Szentessy Gyula: 1870 – 1905
Auf der Straße gesehen
Auf der Strasse sah sie, sie ging so müde,
in zerlumpten Schuhen, zitternd und frierend.
Beim Laufen, ‘d beim jedem Schritt hatte sie Mühe,
sie war wie ein Vogel, am Boden sitzend.
Rote Rosen verwelkten auf ihrem Gesicht,
das grosse Kleid war an ihrer Brust runzlig.
Sie ging mit dem Korb am Arm zur Arbeitsschicht –
Die Arme ging mit leerem Korb in die Fabrik!
Und ich trat zu ihr: – Lehn’ dich auf meinen Arm,
ich begleite dich, meine kleine Waise.
Giess deine Tränen aus ‘d teil’ mir deine Scham
Heb’ deine Flügel wieder, kleine Meise.
Ich begleite Dich – immer morgens ‘d, abends,
komme zu Dir, Du verlassener Waise.
Bringe Rose ins Gesicht, Lied statt Klagens,
Brot im leeren Körbchen ‘d neuen Denkweise.
Fordította: Mucsi Antal – Tóni
2 hozzászólás
Ó, de gyönyörű! Bizony, mi az igazi szegénységet nem ismerjük. Kár, hogy ilyen rövid élet adatott ennek az írónak. Az ember lelkét símogatják a szavai.
Szeretettel: Rita 🙂
Látod Rita, az ilyen költőknek a verseit keresem, szeretem és fordítom is le, mert ezek a versek csak szépek, mondanak is valamit, és az olvasó az első olvasás után is megértette…üdv Tóni…