A minap a szabadban jártam,
a hegyek között a természetet csodáltam,
Lehullott levelek lábam alatt hevertek,
Szivárvány színükkel egy mesébe léptettek,
Csukott szemel, éreztem a levegő illatát,
S közben kinyitott karjaimmal éreztem a hóesés varázslatos világát.
Múltbeli emlékek utamon látomásként kísértek,
Megható pillanatok bizsergették egész testemet,
lelkem, szívemmel összefonódva táncolta át a legszebb perceket.
Felejthetetlen lesz számomra, mit a természet adott,
Értékeljük azt a csodát, amivel az ég megajándékozott.
Még akkor is, ha ez csak egy apró szépsége az életnek,
Talán valahol egy ember, ugyanezt az érzést átélte.
Szépséges hóesés
By Daisy
5 hozzászólás
hm hm:)) Tudom mire gondolsz:) Értem minden sorát! Nagyon szép!!!!!
Jó neked! Én itt Szegeden kimaradok mindenféle hóesésből. Még csak havaseső sincs.
Bizony Daisykém, a hóesés ilyen csodálatos, szépen megírtad, grat!:)
Szép vers a szépséges hóesésről.
Ez annyira őszinte érzéseket takar, hogy szinte én is bizseregtem, a hóesésben.
Sokszor érzek én is ilyen természettel kapcsolatos dolgokat, de nem tudtam volna így szavakba önteni, ezért nagy élmény volt elolvasni a "gondolataimat".
Szívemből gratulálok!!!!
Üdvi:dp.