Összedől a lét ikertornyok gyanánt,
mit tűz, a por, a robbanás kísérhet,
új évezred-jel, iszonyú kísértet,
New Yorkban tudják már, más lett a világ!
Mert félelemben nem élhetünk jól sem,
vigyázzunk arra, mi kincsünk lett egyszer,
a boldogság, béke, s jóléti rendszer,
szeptember tizenegy, ne legyen ómen!
Mert repülők jöttek, dőltek a tornyok
mint kártyavár ha kis fuvallat éri,
mondd ennyi gépet hogy lehet elnézni?
Ki jóra buzdít, az lehessen szónok,
hisz az embernek meg kéne tanulni,
hogy félő szívvel hogyan tudjon élni?