A szeptemberi fény
ezer képpel néz le rám.
Csodálom a színeket,
a tarka-arany ragyogást.
Bronz-barna ligetek
itt-ott vörös ruhát öltenek.
Tarka lomb-esők
köszöntik az őszülő
szeptembert.
Néhol még felcsillan
a remény, mosolyt ölt,
kacérkodik a vénasszony.
Most szednék tarka,
bíborló levél-esőt,
gyűjtögetném illatos,
sápadt leveleim.
De felkapja őket
langyos szellő, s elkapnám,
de nem érem utól.
Most maradnak a szavak,
maradnak a versek, és
elsiet az ősz, aztán újra
itt a tavasz, a nyár.
Még tarka levél-eső melenget,
aztán maradnak a szavak –
szedem színes betű-leveleim.
4 hozzászólás
Szép. (üdv.Á.E.)
Köszönöm! És azt is hogy olvastál:)
Üdvözöllek: Móricz Eszter
"a remény, mosolyt ölt,
kacérkodik a vénasszony."
Ez a sor nagyon tetszik 🙂
Köszönöm:)
üdv.: Móricz Eszter