Szeptembernek közepén
a forró nap útra kél.
Vidáman az égre hág,
a zenitről kacag rád.
Felhő tapsol, nap nevet,
szellő súgja hogy szeret.
Levelet hoz fényfutár,
hogy nem múlt el még a nyár.
Óh szeptember, köszönöm,
szép ajándék, fényözön.
Hogy tombol a forró nyár
langyos vízpartjainknál.
Sugárzó az ereje,
úgy simogat fénykeze.
Nyári rekkenő meleg,
önti el bús szívemet
4 hozzászólás
Keves Abert!
Valóban kedvezett nekünk ez a nyárutó, mert olyan, mintha nyár közepe lenne, csupán az változott, hogy jóval korábban sötétedik.
Szép a versed, mint mindig, nekem különösen tetszik: "Felhő tapsol, nap nevet,
szellő súgja hogy szeret."
Egy kérdés: Véletlen, vagy szándékos, hogy nem tettél pontot az utolsó mondatodra?
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Valószínű, hogy a kijelölésnél maradt le a vers végéről a pont. Eredetileg meg volt. 🙂
Köszönöm, hogy olvastál!
Üdv.: Alberth
Milyen is lehetne, ha nem ilyen az idei szeptemberi nyár. Örömmel tölti el az embert, látom téged is 🙂 ha ilyen kedves vers lett belőle.
szeretettel-panka
Még remélem azért, egy picit lubickolhatunk a nyárutóba.
Szeretettel:Marietta